Miért gyilkolunk ösztönből?

Hát én konkrétan örülök, hogy itt lehetek és élek. Eszembe nem jutna ilyenen gondolkodni, hogy mégis minek...?

És szerintem nem azért születünk, hogy meghaljunk ez csupán vele jár, ha tetszik ha nem, sajnos ez van. És nem is azért nemzünk utódokat, mert tudjuk, hogy az élet véges és a te szavaddal élve ösztönből gyilkoljunk.

Minden élőlényre jellemző a fajfenntartás ösztöne. Hogy miből ered ne kérdezd, gondolom ezis a génekben van kódolva.

Amit leírtál az nagyon elvont számomra. Ha így vesszük igazad van, viszont ha azt nézed, hogy az életnek emellett mennyi szép, boldog és felemelő pillanata van, akkor az a sok rossz máris háttérbe szorul.

Gondolj csak bele, hogy milyen érzés az anyának, mikor az a kis apró csoda megszületik, mikor hallja, hogy a pici felsír és egészséges, mikor látja első lépéseit, amikor hallja első szavait. Gondolj a szerelemre, hogy mennyire sokat ad, lehet őszinte, csendes, vad, szenvedélyes.

Az életben annyi szépség van, és aki gyereket vállal, az nem azért teszi, hogy szenvedésre ítélje a gyermekét, hanem hogy lehetőséget adjon arra, hogy ő is megtapasztalhassa ezeket a dolgokat. (Emellett önző érdekből, mert szeretni akar valakit.)

Azt hiszem a lényegre tapintottál.

"Hogy mennyi idő után, az mellékes." Nem azt kell számon tartani, hogy mennyi van vissza és mikor jön el az a bizonyos vég. Én is sokat gondolkodom ezen, de viszont megpróbálom a dolgoknak meglátni a jó oldalát, nem pedig azokat amik még jobban lelomboznak, bár néha nehéz, de veszíteni való nincs.

Mondottam ember küzdj,és bizva bízzál!

Madách Imre:Az ember tragédiája

A cél halál,az élet küzdelem,s az ember célja e küzdés maga.

Szintén Az ember tragédiájából.

El kellene olvasnod mostanság.