Olvastam egy történetet, szerintetek ez igaz, és ha igen miért nem tett senki semmit?

Krisztina vallásos nevelésben részesült. Szülei gondosan vigyázták, óvták mindentől ami rossz lehetett számára. Nem lehettek barátai, nem járhatott bálokba, még az is megszabták neki, hogy mit olvasson. Egyszer azonban - 12 évesen - megleste amint a szomszéd lány önkielégítést végez és ő maga is rászokott. Ez volt az egyetlen kis titka amit senkivel nem osztott meg. Felnőtt nőnek érezte magát.

Amint azonban 14 éves lett - és félig a felnőttkorba lépett - egy nagyvárosi gimnáziumba került. A távolság miatt szülei kollégiumot fizettek abban a reményben, hogy hasonló korú társaitól sokat tanul majd. Ez korántsem felelt meg a valóságnak, ugyanis Krisztina elhatározta, hogy élni fogja a kollégisták bohém és felhőtlen életét. Tudta, nehézségek fognak rá várni, de büszkén vállalta. Amikor nyár végén az apja felkísérete a nagyvárosba, hogy maga is meggyőződhessen róla hol fog lakni a lánya, elképedt a szállás láttán. Egyáltalán nem ilyenre számított, de ennek ellenére rákényszerült, hogy itt hagyja a féltett szeme fényét, aki egyáltalán nem bánta, hogy kikerül a szülői felügyelet alól.

Alig telt el egy iskolai nap, szobatársa - aki egy bukott lány volt - közölte vele, hogy délután avatásra kerül a sor.

- Az miből áll? - kérdezte Krisztina, ugyanis hallott már ugyan róla, de fogalma sem volt milyen lehet.

- Megszégyenítenek.

- Hogyan?

- Évről-évre mást találnak ki. Tavaly például teljes tízpercest kellett minden gólyának kiállnia.

- Teljes mit? - kérdezett vissza Krisztina.

- Teljes tízpercest - magyarázta a bukott lány - ami egy helyi szokás. Le kell vetkőzni teljesen meztelenre és kiállni a kollégium nagyerkélyére. Öt perc után meg kell fordulni. Totális leégés, ugyanis ez a szemközi fiúlakosztályra nyílik. Szinte lehetetlen, hogy ennyi idő alatt ne vegyenek észre vagy a szomszéd házból, vagy az utcáról. Előről-hátulról megcsodálhatnak.

Krisztina nyelt egyet.

- Durva. Enyhébb nincs?

- De van. A fél tíz perces. Ekkor viselhetsz egy topot, tehát csak a melleid nem látják. A többit viszont igen. A legenyhébb dolog a teljes- vagy fél ötperces, amikor háttal kell az utcának állni, értelemszerűen topban vagy anélkül. Valamivel kellemesebb érzés. Egy azonban biztos, akármelyik próbát állod ki, utána minden esetben két pofon a jutalmad.

- Miért?

- Úgy veszik, mintha önszántadból csináltad volna és ez lenne a "büntetésed". Ráadásul az is előfordult már, hogy elmondták a nevelőtanárnak, az meg a szülőnek.

- Jutalmazás nincs?

- Előfordul, de nem itt. A szemközti fiúkollégiumban is vannak hasonló események. Nagyon ritkán ugyan, de akkor az összes itt lakó lány az ablakhoz csődül. Merev péniszű, meztelen fiút nem mindennap látni. Igazi csemege, és még nagyobb ciki a túlsó házban lakónak.

- Felizgatják?

- Dehogy. Maguktól izgulnak a fiúk. Pontosabban tőlünk, ugyanis amikor több tucat lány legelteti rajta - főleg a szerszámán - a szemét és gúnyosan kineveti, nem sokan bírják ki lankadtan.

Elérkezett a nagy esemény. A folyosón felsorakoztatták az elsős lányokat, még velük szembe hat hamadikos állt. Két fiú és négy lány.

- Oké! - üvöltötte el magát egy kövér harmadikos aki az avatást vezette -

Álljanak ide a bukottak!

A huszonöt fős sorból öten kiléptek.

- Vetkőzzetek pucérra!

A lányok engedelmeskedtek. Látszott rajtuk, hogy cseppet sem zavarta őket a fiúk jelenléte, akik nadrágja csak úgy dagadt. Mikor elkészültek, igencsak épületes látványt mutattak.

- Most pedig teljes tízperces! - hangzott az utasítás, és a lányok mint az engedelmes báránykák, kisétáltak a nagynyilvánosság elé. Tudták, jobban járnak. Frenetikus esemény volt ez, főleg a szemben levő fiúkollégium lakóinak, akik pillanatok alatt az ablakokba gyűltek. A lányok pirultak, de büszkén ki kellett magukat húzniuk és kezükkel sem takarhatták testüket. Tudták semmi értelme nincs, a fiúk kigyönyörködik magukat a barna-fekete háromszögek és a kerek keblek látványában. Jó öt perc után következett a forduló, amit annyit jelentett, hogy öt formás kis fenék került a kíváncsiskodók szeme elé. A lányok még mindig nagyon szégyelték magukat, de legalább nem látták a kéjelgő vigyorokat. Mikor vége lett, a lányok bemehettek. Az egyik harmadikos mindegyikhez odalépett és két hatalmas pofon kíséretében egy "szégyelld magad" szóösszetételt kiáltott.

- Ti tavaly be lettetetk avatva - mondta megint a kövér - ez amolyan emlékeztető volt. Most pedig takarodjatok a szobátokba!

A többiek - közöttük Krisztina is - ott maradtak.

- Rendben. Idén más avatást találtunk ki. Fájdalmasabb ugyan, de legalább nem lesztek megszégyenítve. Akinek nem tetszik, az mehet teljes tízpercesre. Mindenki tizennégyet kap vesszővel a csupasz fenekére. Teljesen levetkőzni!

A lányok remegve engedelmeskedtek. Reménykedtek benne, hogy a fiúk a szemük legeltetésén kívül nem fognak hozzájuk nyúlni. Amikor elkészültek szinte mindannyian vöröslő arccal a földet bámulták, páran kezüket mohón maguk elé kapták.

- Nocsak - képedt el a kövér - az én időmben ilyenkor dupláztak!

A megszeppent lányok kihúzták magukat, és így is akadtak akik ki sem bírták kinyitni a szemüket a szégyentől.

- Kezdjük! - hangzott a kijelentés, miközben a két fiú jókora - a kollégium mellőli bokorról szakított - vesszőkkel állt elő, miközben egy kisebb asztalt is előre hoztak.

Előhívták az első lányt.

- Hajolj az asztalra, lábak összeszárva, kéz ökölben! Ha sikítozol, újra kezdjük és ez a többiekre is vonatkozik - mondta a beavatást irányító, miközben a fiúk nekiláttak a csapások leszámolásának. A szerencsétlen lány egy mukkot sem szólt, jól tűrte. A második már kissé vonaglott, még a harmadik és a negyedik valósággal beleizzadt, de ők is kibírták szó nélkül a fájdalmakat. Az elkészült lányokat arccal a fal felé állítotték. Sajgó fenekükhöz nem nyúlhattak, mindenkinek látnia kellett a piros csíkokat. Krisztina következett. Bízott a tompa fájdalomban, de amikor a suhogós pálca vörös hurkát hagyva végiszántotta a bőrét, kigúvadt a szeme. Szíve szerint üvöltött volna, de összeszorított foggal nézett maga elé, miközben számolt. Ráadásul mivel hajolt, még feszült is a hátsója. A harmadikosok valóban tudták, hogy mi fán terem a fájdalom. Testileg, lelkileg meggyötörtek mindenkit. Az utolsó ütés után halkan sziszegve, szédelegett a falhoz a többiek mellé miközben könnyei hullottak mint a záporeső. Hallotta amint az utána következők fenekén suhogós táncot jár a pálca. Visszasírta a szülői házat és abszolút elment a kedve a kollégisták bohém és felhőtlen életétől.