Az emberek miért ítélik el a rockereket, punkokat?

mindenki azt hiszi hogy nem fogja kinőni,aztán mégis.

meg nem értem hogy a kinézetnek mi köze ahhoz hogy milyen zenét hallgatsz.

hallgass nyugodtan rockot de minek kell rockerként is öltözködni?

Meg keresed hogy ki vagy. A szemelyiseged keplekeny, nem vagy mar gyerek, de felnott sem, probalod meghatarozni onmagad, es a "rocker" meg hasonlo cimkek kesz kereteket adnak, amit konnyu felhuzni es hasznalni. A rocker cimkehez hozzatartozik a lazadas, a szabadsag, a tarsadalmi normak es keretek lebontasa, a szabad onkifejezes, a dinamika, a lendulet, a szembenallas a hetkoznapival, a normakkal. Kamasz vagy, folyamatosan tagitod a hatarokat, mindent mindenkinel jobban tudsz, ezert ez a ket dolog kivaloan osszeillik.

A szembenallas persze csak akkor mukodik ha a tarsadalom ezt nem akarja, teged ezert megvet, elitelnek, satobbi. Ezert KELL azt kepzelned hogy teged megnezned, elitelnek, fintorognak, satobbi, mert ez adja a magadra huzott cimked legitimaciojat, hiszen ugy nem lehet lazadni, ha a kutya eszre sem veszi :)

Valojaban a tarsadalom lexarja hogy te rocker vagy. A problema szamodra ezzel az hogyha a tarsadalom tenyleg lexarja hogy rocker vagy, akkor az mar nem is igazi szembenallas, de akkor ki is vagy valojaban?

Ha jobban belegondolsz, ez zenei stilus kore epitett filozofia egy nagy marhasag. Miert ne lehetnek lazado, miert ne vagyhatnek szabadsagra, miert ne tagithatnam a tarsadalmi kereteket ugy ha eppen jazz-t hallgatok? Vagy komolyzenet? A komolyzene raadasul zeneileg nagyon kozel all a rockhoz, ha Beethoven ma elne tuti rockzenet nyomna :) A szabadsagot csak a bakancs, szuk farmer, fekete polo jelkepezi? A rovidnadrag, szandal, izomtriko miert nem?

Szoval egy kicsit legyel nyitottab, nem fog megartani :) Es nem kell azt kepzelni hogy teged mindenki utal, mert igazabol le se xarnak.

"És ezt nem fogom kinőni"

Ugyanugy ki fogod noni mint a rozsaszin maniat meg a barbie-babat. 5 ev mulva ugyanolyan nevetseges lesz majd, mint most az amilyen 5 evvel ezelott voltal.

Persze vannak akik 30 evesen is rockernek akarnak kinezni, ok valojaban visszamaradtak a szellemi fejlodesben, es ez nem pozitivum.

Itt valami félreértés van. De lássunk tisztán!

A punk külső megjelenésében szándékolt az, hogy úgy nézzen ki, ami az emberek számára nem csak szokatlan, de zavarba ejtő, megbotránkoztató. A punk világszemlélet fő motívuma az aktív, tevőleges lázadás a fennálló rendszerrel szemben.

A rock fő motívuma a szabadság. Ennek megfelelően alakulnak a külső jegyek is. A szabadság így fő motívumként annak hiányára reflektál. Pl. a hosszú haj akkor fejez ki szabadságot, ha amúgy a társadalmi elvárás az, hogy legyen rövid hajad.

Mindkettő külső jegyeinek célja a társadalmi normák feszegetése. Tehát az, hogy a kinézet túllépjen a normákon, hogy felkeltse a figyelmet, és a vakon normakövető emberekben érzelmi reakciót váltson ki, leginkább meghökkentsen és egy kicsit – vagy nagyon – megbotránkoztasson, az nem valami kellemetlen mellékhatás, hanem elérni kívánt cél.

Hogy reagál egy valódi punk, ha valaki megnézi, és megrökönyödik? Örül neki. Gúnyosan mosolyogni fog, hogy „lám-lám, ez is csak egy szürke nyárspolgár, akit sikerült megzavarni, kibillenteni a komfortzónájából”. Ha lehet még tesz is rá egy lapáttal, és beszól, hogy „Mi van? Nem láttál még anyagyilkost? Megüsselek?”. Nem azért szól be így, mert ez lenne a célja, hanem azért, mert egy valódi punkot a legjobban az emberek szűklátókörűsége, a begyöpösödött szokásai, a kívülről kapott értékrend vakon és valódi belátást nélkülöző követése irritál a legjobban.

Hogy fog reagálni egy valódi rocker, ha valaki megnézi és megrökönyödik? Nem érdekli különösképpen. Csinálj azt, amit ő akar, más meg gondoljon azt, amit ő akar. Maximum egy kicsit szánakozik rajta, hogy az illető nem képes túllépni a saját határain, míg ő igen. De ezzel sem foglalkozik túl sokat, hanem éli a saját életét, kizárva minden külső kényszert, elvárást, véleményt, stb…

Ha téged zavar, hogy megnéznek és elítélnek, akkor sem valódi punk, sem valódi rocker nem vagy. Akkor bizony ugyanúgy a társadalmi elvárások rángatnak, amit egy valódi rocker vagy punk ugyanúgy elítél, mint a szürke egységsugarú polgárt. Ez azt jelenti, hogy nem érted az adott életérzés valódi lényegét, számodra az adott kinézet csak egy divat, egy sajátos esztétikai értékrend. Jó, ezt is lehet, nincs vele komoly gond, csak hát akkor ez ilyen belső meghasonlottsághoz vezet, rockernek/punknak is akarsz kinézni, meg azt is akarod, hogy ezt ne lássák rajtad, hanem lássanak olyannak, mint a többi átlagembert.

Nota bene egyébként aki igazán magáévá teszi a punk vagy rock gondolatvilágát, az egy idő után nem tartja célnak, hogy ezt meg is nyilvánítsa. Punk/rock zenét fog hallgatni, a világképe is párhuzamos lesz vele, de nem lesz célja, hogy ezt a zászlajára tűzze.

> azt te csak hiszed... pont hogy az emberek 50%-a elítél minket, mert mi fel merjük vállani magunkat

Pont ez a gond, hogy dehogy vállalod te fel magad. A felvállalás azt jelenti, hogy zokszó nélkül fogadod el a felvállalásod tárgyát képező dolog minden következményét, legyen az jó, rossz, előrelátható, vagy előre nem látható következmény. Pont a lehetséges negatív következmények mérlegelése utáni döntés az, amitől a felvállalás felvállalás lesz. Nézd meg a „felvállalás” szót jobban. Pont az a lényege, hogy valamit a válladra veszel, amit cipelsz magaddal. Általában ez nem az önfeledt kacagásról szól, hanem nehézségekről, akadályokról, amit látsz, és ennek ellenére veszed a válladra, valami magasabb rendű ok miatt. Ez jelenti azt, hogy valamit felvállalsz.

De ha zavar a következmény, akkor változtass. Pl. öltözködj úgy, hogy elkerüld a nem kívánt hatásokat. Mások véleményén nem tudsz változtatni, főleg számodra idegenekből álló nagy tömegek véleményén nem. Egy dolgon tudsz akkor változtatni: önmagadon, illetve a világhoz való viszonyulásodon.

> és ez egyáltalán nem nyafogás

Abból a szempontból nyafogás, hogy a kérdésed abszolút nem produktív. Mit vársz? Változtassuk meg a példádban felhozott anyuka – és sok ezer társa – véleményét, viselkedését, reakcióját? Te is tudod, mi is tudjuk, hogy ezen nem fogunk tudni változtatni. Szó sincs tehát arról, hogy megoldjuk az adott problémát. Akkor a kérdésfeltevésnek csak egyetlen célja lehet, hogy megsimogassuk a lelkivilágodat, hogy minél több véleményt láss, aminek a tartalma az, hogy „Igen, milyen szörnyű a világ. Mennyire igazad van. Együtt érzünk veled.”. Ettől megnyugszol, önigazolást nyersz. Csakhogy ez az égvilágon semmin nem változtat. Igen, ha csúnyán akarnék fogalmazni – ami nem célom –, akkor ezt lehet nyafogásnak hívni.

> Már elég érett vagyok ahhoz, hogy tudjam melyik szubkultúrához tartozom

…

> eddig egyetlen egy műfajban sem találtam meg magam, csak a rockban és a metálban.

> Egyszerűen nem tudok meghallgatni egy rap, pop stb. számot sem, mert idegesítenek.

Összekevered a szubkultúrát a zenével. A kettő nem azonos. Adott egy zene, aminek van szövege, értelme, hangszerrelése, ami tetszhet, vagy nem tetszhet. Ez egy dolog. Meg adott egy köré épülő szubkultúra, ami nem pusztán a zenéről szól, hanem egyfajta értékrendről, világképről, személyiségjegyekről, a világhoz, önmagadhoz való viszonyulásról, szokásokról, közösségekről. Ez teszi a szubkultúrát szubkultúrává. Ennek természetesen vannak külsőségei, mint a zene hangszerelése, vagy az öltözködési elemek, de ezek csak a felszín, sokadlagos, lényegtelen, nem meghatározó elemek. Viszont a szavaidból ítélve – és fenntartom a tévedés jogát – te kizárólag ezen külsőségeket látod, és ezzel azonosítod a szubkultúrát. Ez pedig egyszerű divat, ami nagyon távol áll a punk és a rock szubkultúra valódi lényegétől.