Hogyan reagáltál mikor megtudtad, hogy szeretted, barátod vagy bárki, aki fontos neked hamarosan meg fog halni?
érzések, gondolatok, bármi, ami eszedbe jut
köszi
nekem nem volt ilyen :'(
:'(
én mindig csak azt tudtam meg h meghalt valakim :(
és azt nagyon rossz érzés...
legutóbb végigsírtam egy éjszakát :(
Miért nyugodnál bele, hogy meg kell halnod?
ILYEN NINCS!!!! Aki ÉLNI AKAR tegyen meg mindent!
Annyi olyanról hallani, aki meggyógyult halálosnak mondott betegségből!
Ha megsem próbálsz kimászni belőle, akkor válsz esélytelenné!
Tapasztalatból mondom, sose adjátok fel!
Ha megvan benned az izzó vágy, hogy márpedig legyűröm azt a betegséget, nem érdekel milyen súlyos, a Jó Isten segít, hogy megtaláld a lehetőséget, hogy lábalj ki belőle!
Kezdetnek nem is rossz, ha fogsz egy papírt és leírod: MEGGYÓGYULOK!
Aztán minden elalvás előtt lásd magad egészségesen, és legyen bolha a fenekedben, hogy alig győződ kivárni, mikor újraminden rendben!
Kitartás mindenkinek, bennünk dől el elsőként! Hajrá!;)
Nem volt még olyan hogy előre tudtam volna csak utólag.
Nem olyan rossz dolog az a halál (nemhiába nevezik jobb helyeken megboldogulásnak és jobblétre szenderülésnek), nem tudom mit kell úgy parázni tőle, meg szomorkodni. Ez a dolgok rendje és kész, valaki meghal, elsiratják, elmegy.
Ha meg valaki előre megtudja, akkor békéljen meg vele, meg a világgal, haljon meg nevetve.
Mindenkinek köszönöm az őszinte válaszokat!
Azért érdekel igazából, mert egy rokonom nem rég halt meg, de nem hirtelen, hanem tudtuk már kb. fél évvel előtte, hogy meg fog halni, és így utólag sokat gondolkodok azon, hogy vajon az ember miért viselkedik olyan zavartan. Persze értem én, hogy összezavarodunk érzelmileg, keveredik a félelem, kétségbeesés, tehetetlen düh, stb., de mégis ettől függetlenül szerintem a nagy többség olyan rosszul kezeli ezt a helyzetet, mint ahogy én is rosszul kezeltem. Valahogy a halál olyan tabu témának számít,és a többségnek zavarba ejtő erről beszélni, mert nem tudjuk igazán, hogy mit is mondhatnánk, ezért inkább nem mondunk semmit, és érdekes, hogy ez valahogy kimondatlanul bele nevelődik az emberbe, én legalábbis nem emlékszem, hogy valaha is rám szóltak volna még gyerekkoromban vagy bármikor, hogy "pssszt!! erröl nem szabad beszélni" vagy hasonlók, mégis van bennünk valami gát ezzel kacsolatban. Pedig a halál mindenkit utól ér, ha nem beszélünk róla, akkor is. És mikor a rokonom beteg lett, senki nem mondta ki, hogy meg fog halni, pedig mindenki tudta. És mindenki csak jópofizott egymással meg ővele is, a háta mögött meg sírtunk. Aztán egy idő után olyan kelletlenül megy látogatni az ember, mert nem akar szembesülni azzal, hogy egyre rosszabbul van, stb, mert akkor a halál tényével is szembe kellene nézni, és hát az nehéz, így inkább a strucc politikát választjuk.
Én most már ezeket átgondolva sajnálom, hogy nem töltöttem több időt vele a legutolsó napokban, és hogy a sok műmosoly helyett nem beszéltem vele a valós érzelmeiről. Szerintem neki is könnyebb lett volna, ha kimondhatja valakinek azt, hogy fél, mint hogy meg kellett játszania magát csak azért, hogy mi ne omoljunk össze. Azt hiszem nem fair dolog egy haldoklót azzal terhelni, hogy még bennünk is ő tartsa a lelket, amikor a saját belső lelki törtönéseire kellene figyelnie, hogy aztán megnyugodva, a lehetőségekhez képest békésen távozhasson.
Hmm, remélem nem voltam nagyon zagyva, és értitek mit akarok kihozni az egészből.
Szóval csak kiváncsi voltam/vagyok, hogy mások hogy reagálnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!