Tetszik a versecském?

Igen, tudom....meglehet hogy nem éppen egy profi költő verse.Lehet hogy nem is vers :D Én nemtudom, mindenki döntse el magának :) és bátran írjon kritikát, hogy mit (mire) javíthatnék rajta:

Átgondoltad?

Azt akarom, hogy mindenki megtudja:

testemnek miattad kellett halnia!

Szívem nem dobog,elcsendesült végleg,

te vagy az, ki miatt ma már nem élek.

Fogaim elhullottak, szemeim kiszáradtak,

nem okozok több bajt ennek a hervadt világnak.

Ujjaim keskenyek, kés van közöttük,

halálom komoly, nem cirkuszi trükk,

nem érzek már semmit, de itt vagyok veletek,

nektek rossz, viszont az én testem nem kesereg.

Gondolj vissza rám,

hogy milyen volt akkor;

mikor csókoltad szám,

mely ma már csak por!

Nem figyeltél rám, elfelejtettél engem,

így lett begyógyíthatatlan az én sebem.

Lehet, hogy neked is van, de biztos nem ekkora,

mert ami nekem volt, az a világ egy,kis,darabja .

Szomorú, hogy ezt kellett tennem,

érted te barom: édes Szerelmem!

A halálba kergetned,

nem volt túl jó ötlet,

ha lett volna eszed,

nem ért volna véget!

Keserű kávészemek, akár a csillogó könnycseppek,

sírok, majd végigszalad arcomon,egy csepp...

Látom benne az álmom, mely lehetetlen,

főként hogy csak köszönsz, aztán leszarsz engem,

egy hétig nem beszélünk, én direkt nem írok,

reménykedem, hogy majd írsz, ígyhát várok.

Ma írtál nekem, hogy haragszom-e rád,

"miért haragudnék?"

teszem itt a hülyét,

azt válaszolom, nincsen semmi bajom,

miközben szívemben sikolyom hallom,

hmmm...gondolod te, nem haragszik,

gondolod te:'ellesz megint egy darabig!'

Meg sem kérdezed hogy vagyok,mit csináltam,

de ez rosszul esik,ezért keresem boldogságom a halálban.

Betapasztom szám,nem kapok levegőt,

tényleg?nem érzed?hogy te adtál csak erőt??!