Valaki segítene életmódot váltani?

Tanács itt nem ér semmit! Nem is lehet olyat írni, amitől te csettintésre megváltoznál!

Drasztikus módszer az, hogyha eladod a számítógépet...

A változtatás lehetősége csakis rajtad áll, ha te nem teszed meg, akkor más nem tudja helyetted megtenni.

Lehet itt mondani a jól betanult sablon szöveget, hogy kicsiben, fokozatosan szokj le, sportolj, keress más hobbit, stb. Ez szerintem úgy baromság ahogy van.

Ha téged zavarna, hogy egész nap előtte ülsz és nem csinálsz semmi érdemlegeset, akkor már rég váltottál volna, kibsztad volna a 3,14csába a gépet és csinálnál valami értelmesebb dolgot.

"beismerem és eldöntöm mindig előző nap, hogy a következő nap máshogy fog telni"

Nem a következő napot kell megváltoztatni, hanem a jelent.

Te nem vagy kihatással sem a múltra, sem a holnapra, csakis a jelenre. Szóval élj a jelenben és ne a jövőben.

Hajrá!

"Yesterday is History, Tomorrow a Mystery, Today is a Gift!"

Elmesélem az élettörténetem, hátha segít neked életmódot változtatni:

Az első számítógépem 8 éves koromban kaptam. Ez egy Commodore 64-es gép volt. Volt hozzá néhány amolyan Mario-szerű meg néhány autós játék, melyet floppyról vagy kazettáról olvasott be. Eleinte sokat játszottam vele (napi 3-4 óra), de később nem foglalkoztam vele. A következő gépem 10 évesen kaptam, ez egy Pentium 1000 MHz-es, 512 MB RAM-mal. Az olyan játékok, melyeket elbírt, azzal majdnem minddel játszottam. Eleinte a gép előtt töltött idő napi 6-7 óra volt. Ezt suli mellett úgy hoztam össze, hogy mikor hazamentem, délután aludtam egy kicsit, majd szinte egész éjszaka nyomtam valamilyen játékot. Amikor szünidő volt, előfordult, hogy néha több, mint fél napot a gép előtt ültem úgy, hogy észre sem vettem, hogy elment az idő (a rekordom asszem 49 óra egyhuzamban a gép előtt). Szinte csak wc-re mentem ki, meg kajálni. Aztán mikor elkészítették az első kétmagos processzort, akkor én is kaptam karácsonyra egy Intel Core 2 Duo processzoros gépet egy tuti videokártyával. Ekkor beköttettünk egy jobb fajta netkapcsolatot (10 Mbps). Ezután bár kevesebb játékkal játszottam, de eleinte áttértem a flash-játékokra, majd csak filmeket, sorozatokat néztem online. Volt, hogy valamely sorozatból napi 15 részt is megnéztem. Amikor meguntam a filmek nézegetését, saját szorgalomból elkezdtem foglalkozni a programozással. Ekkor még nem mondanám, hogy olyan profi módon ment, de kisebb programokat úgy a magam szintján pillanatok alatt össze tudtam dobni Pascalban. Később újra el kezdtek érdekelni a flash-es játékok, volt, hogy napi 10 órát is elbogarásztam valamilyen játékkal. A szüleim ebben az időszakban többször is mondták, hogy igazán kimehetnék a friss levegőre, vagy elmehetnék valamerre a haverokkal biciklizni, vagy mozogni egy kicsit, de úgy voltam vele, hogy leszarom és csak gépezni akarok egész nap. Egy idő múlva már rám hagyták ezt a dolgot, mondván úgyis magammal szúrok ki. Ezekben az időkben - bár akkor még nem vettem észre - , teljesen leromlott az erőnlétem, felszedtem több kilót, a látásom is romlott egy picit, teljesen magamba fordult lettem, mondhatni teljesen antiszociálissá váltam és mivel semerre nem mentem el, nem túl sok élmény, emlék van a gyerekkoromból. Továbbá később megállapítottak egy enyhébb cukorbetegséget. Ekkor arra gondoltam, hogy attól a rengeteg cukros üdítőtől, kólától meg energiaitaltól alakulhatott ki, amelyet akkor fogyasztottam, amikor a gép előtt ültem éjszaka. Ja és a fogaim is kezdtek teljesen tönkre menni, egy előrehaladottabb fogínysorvadásom van most is, két fogam is felül szinte magától kiesett. (Ez is a sok cukros vacaktól.) Később infó szakon egy középsuliban leérettségiztem viszonylag jó eredménnyel, szoftvermérnökként diplomáztam, szerencsére találtam állást is. Most egy szerényebb albérletben élek, bár jelentősen kevesebbet ülök a gép előtt, de egyedül élek, se barátaim nincsenek, se barátnőm. Továbbá azt figyeltem meg magamnál, hogy nem, vagy legalábbis nagyon nehezen vagyok képes más emberekkel szóba állni, nyitni mások felé. Nem vagyok se aktuális, se művelt, semmi mások számára érdekes dologról nem tudok beszélni senkivel.

Összefoglalva az egészet: a legteljesebb mértékben csakis magammal szúrtam ki ezzel az életvitellel, és néha arra gondolok, hogy lehet jobban jártam volna, ha akkoriban egy picit másképpen cselekszek.

Neked pedig azt tanácsolom kedves kérdező, hogy mozdulj ki a géped elől. A számítógép nem a világ. A számítógép csak buta logikai áramkörök sokasága egy hatékonyan összeműködő rendszerben és elsősorban csak adatfeldolgozásra való berendezés. A világ odakinn van. Ha egész nap egy bugyuta áramkör mellett élsz, azt fogod észre venni magadon, hogy lesznek olyan dolgok az életedben, amely irányokba teljesen be fogsz szűkülni. 17 évesen menj el sportolni, edzeni, vagy találj valami hasznos elfoglaltságot, ismerkedj, mert ha egész napodat a gép előtt töltöd, akkor minden egyes nappal csökken arra az esélyed, hogy normális párkapcsolatod legyen, vagy egy rendes baráti körre tehess szert. Nem arról van szó, hogy a gép olyan rossz dolog lenne, mert hatékonyabbá teszi az információmegosztást, a munkát, a kommunikációt, de tudni kell ésszel beosztani, és a napirendbe be kell tudni iktatni valamilyen edzést vagy bármi hasznos elfoglaltságot.

Összegzésképpen: eleinte KAPCSOLD KI AZT A ROHADT GÉPET és menj ki a szabadba futni, focizni, járj el edzeni, mert tényleg csak MAGADDAL SZÚRSZ KI ÉS NEM MÁSSAL. Ha ezek a dolgok rendszeressé váltak a mindennapjaidban, akkor gépezhetsz, de csak ésszel.