Milyen az alvajárás?

Én csak 11-12 évesen csináltam olyanokat, hogy egyszer csak felültem az ágyon, és mereven bámultam magam elé, néma csöndben, máskor pedig folyamatosan motyogtam valamit. Mamám (aki mellettem feküdt) kérdezte, hogy mi a baj, miért keltem fel, de én nem válaszoltam. Megpróbált erővel visszafektetni, teljes erővel nyomott, de nem bírt visszanyomni! És akkor, egyszer csak elengedtek az izmaim, visszazuhantam az ágyba, csak a szekrényem meg pont ott volt az ágy mellett, így bevertem a fejem.

Reggel mamám számon kért, hogy miért keltem fel, meg hogy nem fáj a fejem, jól beverhettem, én meg csak lestem értetlen fejjel, mondtam, hogy miért fájna? :S Aztán elmesélte, hogy mit csináltam, én meg mondom ilyenre egyáltalán nem emlékszem. A fejem egyáltalán nem fájt, semmi púp, semmi seb, pedig mamám azt mondja, hogy jó nagyot szólt. :D

Ilyet még sokszor csináltam, aztán egyszer csak abbamaradt, aztán eljött az a korszak, mikor minden éjszaka zsinatoltam. :D

Nagyon hangosan nevettem, sírtam, beszélgettem, veszekedtem, megvertem a takarót, idegen nyelvet tanítottam a párnának (angol, japán), és amikor ezeket nem, akkor hangosan horkoltam. XD

Amikor ez az időszak is elmúlt (napjainkban), úgy alszok, mint egy darab fa, még a szuszogásom sem lehet hallani, és nagyon nehezen lehet felébreszteni. :D

Kedves utolsó!

a leírtak alapján Te Debison-kórban szenvedtél,de ez a tini időszakban el is szokott tűni a legtöbb esetben.

Nem nevezhető betegségnek csupán állapotnak.

Üdv.

Dr. Radics Judit