Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Egyéb kérdések » Mit csináljak? Teljesen...

Mit csináljak? Teljesen tönkreteszem magam

Figyelt kérdés

Már régóta vannak problémák itthon. Általános iskolában testileg és lelkileg is bántalmaztak az osztálytársam emiatt az önértékelésem nulla.. Itthon mindig voltak viták, de kb 13-14 éves voltam amikor kezdtek komolyra fordulni. Először csak viták voltak aztán néha elcsattant egy-két pofon. Anyukám is kapott és mi is a testvéremmel. Aztán ez a bántalmazás abbamaradt de átvette a szerepet az, hogy minket ócsárol apánk, hogy hülyék vagyunk, semmirekellők, minek születtünk meg, ránk gyújtja a házat és hasonlók. Agresszív volt de nem ütött meg csak kezet emelt ránk mintha meg akarna, de mégse. Rengeteget sírtam emiatt és sírok is. Folyamatosan azt mondja, hogy agyonver és folyamatosan szid. 14 évesen elkezdtem vagdosni a csuklómat mert úgy éreztem jobb ez a szenvedés mint a lelki, aztán abbahagytam mert kezdett itthon jobb lenni amikor újra vita volt újra megtettem. Közben haszontalannak éreztem magam az iskolai/itthoni megalázások miatt. Mindig mondogatta apám is, hogy "nem baj ha nem eszel legalább nem leszel még kövérebb" és ez nagyon rosszul esett :( néha jól érzem magam, néha nagyon rosszul. Naponta vagdosom magam és nem tudom nem csinálni. Úgy élek meg minden napot mintha a pokolban lennék. Senki nem tud rajtam segíteni. Vannak barátaim/haverjaim de egyedül érzem magam és azt érzem nincs értelme az életemnek :(

Másnak biztos vannak nagyobb gondjai.. mit csináljak, hogy abba maradjon ez a lelki terror itthon? Már bele őrültem. 4 éve vagdosom magam emiatt :(



2013. okt. 16. 23:11
1 2
 11/11 anonim válasza:
Ezek annyira végtelennek tűnnek. Amikor teljesen kigyógyulsz valami mentális betegségből, akkor is fenn áll a visszaesés veszélye. Sőt, szerintem végleg nem is lehet meggyógyulni. Én evészavaros voltam, 1 éves kemény munkába tellett, hogy a legnagyobb (már fizikai) önpusztításon is túl essek. Közvetlen utána nagyon jó volt, minden szép volt. Nem tartott sokáig. Mai napig a kajáról és a kilókról való gondolkodás tölti ki a mindennapjaimat...nem tudok bűntudat nélkül enni, de legalább már tudom, hol a határ..és nem eszem rosszullétig magam. Ezt már képes lettem kontrollálni. De a gondolatok nem tűntek el..és talán nem is fognak. Azt hiszem ezzel együtt kell élni. Csak meg kell tanulni kezelni. Attól még belül rohadtul fáj...
2013. okt. 19. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!