Miért nem veszi komolyan senki a tinik bajait?

Saját magadon kell változtatni, ezzel együtt a körülmények is változni fognak.

Hagyd abba a panaszkodást, és lépj túl rajtuk. Problémák mindig is lesznek, nem érdemes velük túl sokat foglalkozni, mert akkor az ember fölött összecsapnak a hullámok.

Minden napnak elég a maga baja. Tedd le a terheket, és menj tovább az utadom mosolyogva, bármilyen nehéz is. :)

15 évesen az egyetlen elfogadható ok depresszióra családi körülmény lehet. Elvált szülők, családon belüli erőszak, eltávozott szerettek, stb.

Ha a te eseted nem tartozik ebbe, ne számíts nagy szimpátiára. Főleg ne felnőttektől. Megnyugtatlak, bármelyikük szívesen cserélne veled, mert a gondok csak nőnek a kórral...

Gyerekkoromban én is voltam egy ideig "depressziós". Idézőjelbe raktam, mert ténylegesen élveztem a negatív érzelmeket akkor. Aztán meguntam és kész, vége volt annak a korszaknak.

De mégis mi a problémád? Szerelmi bánat? Bántanak az iskolában? Nem megy a tanulás? Nincsenek barátaid? Mindegyikre ugyanaz a válasz: változtass magadon! Ennek semmi köze a sorshoz (már ha egyáltalán van ilyen).

Igen, vagy csládi, vagy szerelmi próbléma.

Ezeket fel kell dolgoznod sajád magadban, és elfogadnod ez vagy, de te nem vagy egyenlő a körülményeiddel.

Megvlátoztatni ezeket a dolgokat úgysem lehet, akkor minek rajtuk idegesgedni?

Tűz ki magad elé egy értelmes jó nagy célt, és küzdj azért. Biztosan lesznek aki majd elveszi a kedvedet, le akar húzni, de ez megint csak mindehol előfordul. Az útadon neked kell végigmenned. Tiéd a választás, hogy meg akarod változtatni a megváltozhatatlant, vagy a jövő felé nézel!:)

Vagy ha beteg vagy és a szüleid nem hiszik el.

És azzal kínoznak,hogy nincs semmit baj veled,csak lusta vagy.