Ti mit tennétek? én öngyilkosságra készülök de lehet nem merném meglépni

Kérdezőnek: keress magadban értékeket, ne a haverok-buli-fanta által kifeszített térben határozd meg magad. Az az élethelyzet, amiben most vagy, valóban elég mélypont, de baromira nem ok az öngyilkosságra. Miért? Mert te és a társadalom nem vagytok inkompatibilisek. Képes vagy rá, hogy legyenek barátaid. Képes voltál összeszedni egy barátnőt. Képes vagy dolgozni állásban. Képes vagy sportolni.

Az öngyilkosságra az az ok, ha a fentiekre nem képes valaki, kitesztelten, de az ostorozó vágya megvan rá. (Nekem pl. nem sok barátom van, nem vagyok társas lény, nem tudok jól kapcsolatokat teremteni és managgelni, de különösebben igényem sincs rá --> nem nyírom ki magam emiatt.) Ja és elkeseredésből sosem gyilkolunk ön. Az öngyilkosság elég nagy dolog ahhoz, hogy egy alaposan átgondolt, higgadt döntés eredménye legyen.

Kialakult vitához:

Ez az "ártatlanul legyilkolt áldozatok" szöveg sántít. A világ olyan, amilyenné mi, emberek tesszük. Mindazok, akik látták, hogy a srácot leöntötték ragasztóval, de nem tettek semmit ellene, úgynevezett bűnsegédi bűnrészesek. Népnyelven: bűnösök közt cinkos, aki néma.

Mindazok, akik konformistán csak élnek bele a világba, részesek abban, hogy a világ olyan szar, amilyen szar. Tehát ha kinyírsz száz random embert, kb. 95..98-at teljesen jogosan nyírsz ki ebben a megközelítésben. Ettől függetlenül ne nyírd ki, mert élőlények, olyanok, mint te. (Ölni amúgy is csak egyetlen céllal legális: ha megeszed. De embert ezért se ölj, egyél valami mást.)

Lehet lepontozni. De mielőtt felháborodnátok, vegyétek észre, hogy a szememben nem az emberi élet ér keveset, hanem a minden más élet - beleértve a növényit is - ér nagyon sokat.

Ide figyeljen mindenki,mi értelme van az öldöklésnek,halálnak.Azért kerültünk a Földre hogy valamit létre hozzunk,jobbak legyunk,nem azért hogy pl öngyilkosságot tervezzünk.Mindenki élete ér valamit ér valami igazán fontosat a földön.Mondhattok bármit akármit mindennek meg van az oka.És nem az oktalan halálnak.Mert lehet úgy érzed az élet szar de nem az.vegyünk egy példát ismeritek láttatok olyan férfit az intereneten se keze se lába mégis felesége gyerekei vannak.Az élet egy döcögös út elesel fel kell kelned és menned tovább nem leugrani a szakadékba!Normális fiatal srác vagy,jó ez már valami és neki kezhetsz életedhez.Meguntad?Mi lesz ha többé pl nem internetezhetsz nem tévézhetsz nem besszélehetsz csak feküdhetsz a sírban.SENKI NE FOLYAMODJON halálhoz!Egyszer úgyis eljön de addigra már valamit eltettél az asztalra.Kérlek ne folyamodj ilyenekhez,de senki se .Mert az élet egy ég felhős lesz esik az eső de kivirul.

Ha más életét vennéd el annak semmi értelme,mert az élni akar,de te is élni akarsz mint mindenki más.A lényegben a lényeg hogy semmi értelme ilyet tenni mert az élet szép akármi is történik

#22, kérlek, definiáld az akaraterő fogalmát.

#26, ott a csavar, hogy azt legfeljebb hisszük, hogy a halál után valami érző dolog marad belőlünk. Könnyen lehet, hogy a hardver megszűntével a szoftver sem fut tovább, ráadásul a tárolt információk is elvesznek - azaz nincs semmiféle érzés, éppen ezért nem értelmezett az, hogy "csak feküdhetsz a sírban". Ami a sírban fekszik, nem érez semmit, nem tud magáról. Vagyis olyan, mint az álomtalan alvás, csak nincs ébredés belőle, tehát véglegesen megszűnik az "én". De az is lehet, hogy van halál utáni élet, ami ugye megint csak több lehetőséget tartalmaz:

- tovább viszi az emlékeit

- "restartol"

Ez utóbbi lehetővé teszi a földi újjászületést, a másik nem, mert senkinek nincsenek emlékei az előző életéből (legfeljebb azt hiszi, valójában nem tudható, honnan vannak azok az emlékek). De ez már az ezótopicba való. A lényeg, hogy fogalmunk sincs, hogy mi történik azután, hogy meghaltunk, sőt arról sincs, hogy értelmezhető-e egyáltalán a kérdés, azaz történik-e valami.

A párom elolvasta, és felvetett egy érdekeset: nem antagonizmus az, hogy van földi újjászületés, és az emlékek megmaradnak. Úgy lehetséges, ha nem konkrét emlékekként maradnak meg, hanem beépülnek a személyiségbe. Ez viszont két dolgot kell, hogy jelentsen:

- van személyiségfejlődés, azaz van egy olyan trend, ami az egyes személyektől független.

- nagyon sokféle fejlettségi szinten álló embert kellene látnunk, és időben egyre többet egyre magasabb szinten.

Az elsővel az a bajom, hogy a szent iratokon kívül semmi más nem szól erről, viszont az összes szent iratot emberek írták. A másodikkal az a bajom, hogy nem látok túl sok különböző szinten álló embert, de főleg az nem látszik, hogy egyre többen lennének egyre magasabb szinten. (Persze ez attól is függ, hogy mi a trend, és nem tudom, mit kellene látnom.)