Hogy mondják: "ízjen Neked" vagy "ízeljen Neked"? Vagy valami más alternatíva?

Inkább igy: szerette volna, ha ízlik neked, vagy, lehetetlen, hogy ez neked nem izlik.

első voltam

Akkor, hogyan mondod, hogy :

"Mindenkinek ízlik, de én úgy készítettem, hogy neked is íz.....(?)"

Talán így:

..hogy neked is ízledjen.

Hogy van a „csuklik” felszólító módban? [Ez a beszéd]

9 komment|Megjelent: 2012.01.30. 17:21|Frissült: 2012.01.30. 17:21

Csuklj? Csukljon? Csukoljon? Utánamegyünk.

(Shutterstock)

Persze jöhettük volna az ízlik, hámlik, siklik esetével is, hiszen közel hetven ige tartozik abba a csoportba, amelynek toldalékolásával (ebben az esetben módjelezésével) olykor bajban van a magyar nyelv.

A fent említett szavak tehát egyaránt úgynevezett hiányos paradigmájú igék, vagyis ragozási sorukból hiányoznak egyes elemek, illetve azok használata bizonytalan. (A hiányos ragozásnak olykor úgynevezett funkcionális-jelentéstani okai is lehetnek, ilyen például, hogy a szokni igének segédigei használatkor csak múlt idejű alakja van: el szokott kísérni, el szok/szokik kísérni…)

Mi okozza a problémát a csuklik, hámlik, ízlik, siklik stb. esetében? Az érthetőség érdekében muszáj nagyon leegyszerűsítenünk a dolgot: ezekben az igékben az -ik rag előtt olyan mássalhangzó-kapcsolat áll (ml, zl, kl), amely a magyar nyelvben szinte soha nem szerepel szótag végén, főleg akkor, ha az a szótag önálló strukturális egységet zár le (hiszen a csukl- szótő másik egységet alkot, mint az utána következő toldalék, ez talán érthető).

Hiszen van egy fontos szabályszerűség a magyar nyelvben, mégpedig az úgynevezett szonoritási sorbarendezési szabály (szonoritás = zengősség, hangzósság). Ennek értelmében nyelvünk igyekszik elkerülni, hogy szótaghatáron két azonos „erejű” mássalhangzó álljon, a csukl-, háml-, ízl- tövekben viszont éppen ez a helyzet. És ha a tövekhez még a felszólítómód jelét is hozzáillesztjük (pl. csukljon, hámljon, ízljen), akkor az eredmény már végképp idegenné válik a magyar nyelv természetétől.

És az ízeljen, csukoljon, hámoljon? Ezekben az esetekben a mássalhangzó-torlódás elkerülése érdekében egy magánhangzót toldanánk be, mivel azonban az igék ragozási paradigmájában, a többi toldalékolt alakban nem szerepel magánhangzó-betoldás (például múlt időben: ízlett, csuklott, hámlott; feltételes módban: ízlene, csuklana, hámlana), nyelvi intuíciónk joggal tiltakozik ez ellen is.

A probléma ennél azért sokkal bonyolultabb (mind a hetven igét nem nézhetjük át!), de azért bízom benne, hogy valamennyire sikerült megvilágítanom, miért igyekszünk más megfogalmazással helyettesíteni a fenti igék felszólító módú alakjait.

Szerző: Baróthy Zoltán

Ige az ízlik, az infinitívusza ízleni. Azokkal az alakjaival vagyunk bajban, amelyeknél a toldalék mássalhangzóval kezdődik. Más igéknél ilyenkor a tő két mássalhangzója között megjelenik egy magánhangzó, pl. ugrik -- ugorhat. (És van olyan toldalék is, amelyik így is, úgy is jó: ugrani -- ugorni, ugrasz -- ugorsz.) (Vannak továbbá olyan mássalhangzó-kapcsolatok, amelyek közt nem kell magánhangzó akkor se, ha mássalhangzóval kezdődik a toldalék, vagy nincs toldalék: pl. mond -- mondhat -- mondjon. Az ilyen mássalhangzó-kapcsolatok jók szó végén: ld. mond; az előbbi típusúak meg általában nem: nem végződnek szavak pl. zl-re, vagy gr-re.) Az ízlik és jó néhány társának a nyomora, hogy sok beszélőnél (pl. nálad és a kollégádnál) a két tővégi mássalhangzó között nem jelenhet meg magánhangzó. Ezért az olyan alakjaik, amelyekben a toldaléknak csak mássalhangzóval kezdődő formája van, nem léteznek (pl. nincs ízelhet, csukolhat, sikolhat stb.). Szokás ezeket az igéket defektíveknek nevezni, mert alaksoraik hiányosak. Más beszélőknél (pl. azoknál, akikre egyesekként utalsz) megjelenhet a magánhangzó, nekik jók a fentebbi alakok.

A hat/het-en kívül a felszólító mód is lehetetlen a defektív tövek esetében: pl. nincs ízeljen. A defektív tövek szinte mindig ikesek, mert különben az ige szótári alakja sem létezhetne, az egyes szám 3. személynek ugyanis nincs ragja (csak az ikeseknél). Érdekes még a sínyli, akinél defektív, épp azok az alakjai hiányzanak (hiányoznak ), amelyek mássalhangzóval kezdődő toldalékkal képződnének: sínylek, sínylesz, sínyl; sínylünk, sínyletek, sínylenek és sínylem, sínyled, sínyli; sínyljük, sínylitek, sínylik. (A vastagon szedettek nincsenek, meg persze nincs sínylhet, sínyljen.)

Sokszor megfigyelhető az ilyen igéknél, hogy a beszélő megakad, majd átfogalmazza a mondandóját.

Ld. pl. Rebrus Péter, Morfofonológiai jelenségek (850. skk. old.), in: Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. (Morfológia). Budapest: Akadémiai Kiadó.