Milyen gyerekkorod volt? Történt valami aminek a nyomát még ma is magadban hordozod? Ha igen, mi az? (bővebben lenn)

Hü nekem apám nagyon jó apa volt csak anyám elhagyta és a piába menekült csomoszor össze vizelve jött haza és ......-osan jőtt haza üvöltöt velem szidot és nem hagyott aludni északánként rámrugta az ajtót stb sajnos exem is átélte ezeket velem talán ezért is ahgyott el. Nyomait ma is viselem sokszor álmodok apám halálával és mindig rosszul esik hogy meg fog halni ha arra gondolok mien jó ember volt és mi vé lett a lelke. Nagyon hiányzik most is nekem annak ellenére hogy maszív alkoholista 3évig küzdötem hogy vissza hozzam nem tutam :( :( HIÁNYZIK . De tulléptem a dolgon mert ráébrettem hogy másnak a keresztyét nem cipelhetem és nem akarok 20évesen tökre menni egy olyan ember miatt aki még a fia segitségét sem fogadja el.

Egyiksem jobb szerintem :s de legalább már tudom hogy mit tesz az emberrel a pia és én már tuti nem fogok ebbe bele esni

jah 21:07 voltam elöbb UP

Apám alkoholista volt és állandóan kötekedett részegen és volt hogy verte anyut elöttem.Ez előrordult havi 1x-2x,de a kötekedés,sértegetés sürübb volt.Felettünk lakott az egyik évfolyamtársam,aki másnap mindig mondta a többieknek ,hogy este megint balhé volt nálunk.Nagyon zárkózott voltam/ vagyok.Ma 25 vagyok,van egy férjem aki hírből sem ismeri a piát és egy kisfiam.Egész gyerekorom igy telt.Rettegésben,félelemben.Aki nem volt ebbe benne nem tudja,hogy milyen érzés.

Én nyolcadikos koromig azt hittem, hogy normális mintaszerű családban élek. Akkor kiderült, hogy apukám már a születésem előtti időtől fogva folyamatosan megcsalta anyukámat, mindig más nőkkel és akkor is volt éppen valakije. Persze előttem titkolták a dolgot, de én akaratlanul is kihallgattam sokmindent. Anyu végül elmondta nekem, de persze megint titokban, apu ugyanis állítólag azzal fenyegetődzött, hogy öngyilkos lesz, ha ez előttem kiderül. És el sem váltak, pedig az sokkal jobb lett volna. Kívülre az ismerősök, rokonok előtt meg kellett őrizni a látszatot, hogy nálunk minden normális. Csak tudnám miért!!! Az otthoni hangulat persze szinte mindig igen fagyos volt, mentek a fojtott veszekedések, a sértődések, a nem szólok hozzád napokig című jelenetek. És ez így ment hosszú évekig, amíg el nem tudtam költözni otthonról egyetemista koromban. Később apu infarktusban meghalt, de én addigra már rég tönkrementem ebbe lelkileg. Ma már elmúltam harminc, de még mindig nem tudok tartós kapcsolatot kialakítani, zárkózott, magamba forduló lettem, az érzéseimet mindig magamba fojtom.

A legrosszabb eset,ha valaki éksőnérő tipus,és nagyarcúbb féle,illetve koravén közegbe kerül,ahol kiközösítik, lelkileg széttapossák. Ez egyrészt jó építő jellegű kritika, én ilyen voltam,régen egy ostoba gyerek voltam,és nem voltam nagy reccsenés.Azóta az eddzésről szól az életem,jobbb lett a stílusom,sokkal igényesebb lettem, és ami a lényeg, ezt elismerték,azok is akik régen lenéztek.Ez egy jó dolog nagyon, ma már elégedett vagyok magammal,viszont a séremek,a rossz emlékek megmaradtak, zárkózott, önimádó, kissebbségi érzésekkel küzdő,önző, másokkat inkább csak kihasználni akaró emberré váltam,illetve bosszúálló hajlamaim is lettek,bár meg nem ölnék konkrétan senkit,nem akarok ilyen miatt börtönbe kerülni. Véleményem az,ha valakinek sikerül kitörnie,az nagy valószínüséggel hamarabb válik bűnöző hajlamű erőszakos egyénné,és ha nincs meg benne az az ésszzerűségi korlát,akkor akár egy sorozatgyilkos is lehet az ember igy simán. Ezért tartom hatalmas problémának azt,ha középiskolában többféle jellemű egyént ömlesztve raknak egy csoportba,mert abbol nagy problémák lehetnek.