Milyen az életed? Milyen volt a gyerekkorod?
Ide tényleg csak az írjon, akinek van ideje és türelme!
Szeretném, ha összefoglalnátok az életeteket tmören.Vagy csak a fontosabb mozzanatokat/szakaszokat.Nektek is ilyen nehéz gyerekkorotok volt, mint nekem van most?És most nem csak a serdülőkori problémákra gondoltam...
válasza:Én soha nem cserélném le a gyerekkoromat. Sőt, ha tehetném, újra szeretnék 4-5 éves lenni, ártatlan kis fejjel, semmit sem tudva az élet ronda feléről. Ha most visszagondolok, hogy milyen volt a gyerekkorom...minden egyes karácsonykor a mamám meg a papám elvitt szánkózni, ameddig nem jött a Jézuska. =) Aztán hazaértünk, én pedig rohantam a fa alá, és tépkedtem minden ajándékról a csomagolást. Nagyon sokat utaztunk, sokszor voltunk a hegyekben, Balatonon, vagy az ország akármelyik részén. A szüleimtől mindent megkaptam, és nem voltam tisztában a szegénység fogalmával. Az általánosban is eléggé közkedvelt voltam, és mindig a központi ember szerepét töltöttem be, tőlem kértek tanácsokat, meg mindig engem követtek. Amúgy eléggé okos kisgyerek voltam, kerületi versenyeket is nyertem a második és negyedik osztály közötti szakaszban, saját akaratomból műveltem magam minden témakörben. Harmadikban kezdtem el kürtölni és birkózni is, és ez a két dolog még most is, 7 évvel később is megmaradt. =) Mindig elég fizikális voltam, kiskoromtól kezdve, olykor szerettem visszaélni ezzel. Mostanában inkább edzéseken szoktam levezetni a feszültséget. =)
Úgy mindent összefoglalva: Jelenleg úgy érzem, hogy jó életem van, és 60 éves koromban örömmel fogok visszagondolni arra, hogy milyen voltam 16 évesen. =)
válasza:
válasza:Nekem nem volt olyan mesés. Apám alkoholista, amióta az eszemet tudom. 2000-ben váltak el, addig nem akartam én sem,és a nővérem sem, mert féltem,apa éhen hal nélkülünk. A fordulópont az volt, hogy 7 évesen végig kellett néznem,hogy apám megveri anyát. Mivel kicsi voltam, nem tudtam mit tenni, csak befogtam a fülemet, kiültem a teraszra és sírtam, remegtem. De olyan is volt, hogy mikor veszekedtek, fenyegette anyát,hogy megöli, és a tesómmal ollóval a kezünkben álltunk a folyosón,hogy ha nekimegy anyának, leszúrjuk. Szinte sosem láttam józanon, és öngyilkossági kísérlete is volt. Folyton elitta a fizetését, ellopta anya pénzét,sőt,még a tesóm összekuporgatott pénzét is lenyúlta, és vagy elitta vagy elgépezte. Válás után anyagilag tönkrementünk, ami a mai napig tart, most is elég rossz a helyzet. Viszont van egy jó anyám, egy jó testvérem, és nyugodt életünk. Ez sokkal többet ér,mint bármi más.
Kérdező: neked miért rossz az életed? Te is leírhatnád bővebben.:)
21/L
válasza:Nekem nem volt túl jo gyerekkorom...
igaz..az osztályban mindig én voltam a középpontban.
A szüleim viszont mások voltak....az apám nem foglalkozott velem és verte az anyukámat...minden nővel megcsalta.
Anya ezt tudta is de nem tehetett ellene semmit...aztmondta h mind a 2 szülőre szükségem van és azért nem váltak el.
Amíg...Viétnámba voltam nyaralni az apukámmal és nagyon megbetegedtem...(11 éves voltam)10 napig nem ettem semmit végülkorházba kerültem.Apukám akkor nagyon aggódott és végre felfogta,h van egy családja.
Az anyukámmal folyton veszekedtek de azért próbálták magukat visszafogni...
azóta is folyton költözünk apukám meg mindig elutazik valahová...azóta lett egy testvérem és nagyon sok barátom.:)
és mindenki nagyon kedves hozzám.
Én lettem apu kiskedvence és ha vmi baj van akkor én szólok neki mert akkor felfogja...
az életem megváltozott 4 hónap alatt...
L/17
Értem.Az első kettőnek nagyon jó gyerekkora volt, a második kettőnek nem annyira...Első kettőnek örülök, a második kettőnek megoldódott a problémája, tehát azoknak is!:)
Am kiírtam az én életemnek egy saját kérdést, de beillesztem ide (az egész kérdést):
Mit csináljak? Mi a kiút?
Sziasztok!(Próbálok tömören fogalmazni!)
Nekem éppen most válnak a szüleim és enyhén szólva rossz helyzetben vagyok.Még mindennek az elején az apám és a nagyszüleim elhitettek velem egy csomó rossz dolgot anyukámról, és ezért azt mondtam h apukámnál akarok lakni.Később elkezdtem járni anyukámhoz i és kiderült h nagyon jó nála, jól éreztem magamat.Kb.egy fél év után már anyukámnál akartam lakni, és ez a bíróságon derült csak ki, mert nem mertem megmondani apukámnak.Tehát a jelenlegi helyzetem:
1.Apukám fenyegetőzik h úgyis hozzá fognak helyezni, mert anyukám ellen rengeteg bizonyítékot fog felhozni, teljesen tönkreteszi anyagilag, lelkileg és ideigleg.Olyanokat mondott a nagyszüleimnek előttem h "Majd ti észreveszitek az emberek hiányát!" és a többi nem jut eszembe, de egy csomó olyan dolgot mondott, ami arra céloz h megöli anyukámat!Nekem is mondott ezek közül jó sokat!Azt is mondta h hozzá helyeznek, ez biztos, de ha esetleg anyukámhoz, akk ő nagyon meg fogja szívni.Meg azt is mondta ezekre h ha ezeket el fgom mondani a bíróságon, egytől egyig le fogja tagadni, mert a gyereknek úgyse hisz el semmit í bírőnő.
2.Apukám rámerőszakolja a szakkört, amit nem nagyon szeretek + a kisgimnáziumot is->ahová nem akarok menni!
3.A nagyszüleim egy szemétládának tartanak és folyamatosan piszkálnak, mert azt hiszik h a sírba akarom juttatni őket és az apámat.
4.Azt hiszi apukám+a nagyszüleim h mindenkinek nyalizok anyukám részéről.
5.Az iskolában mindenki kihasznál engem, a barátaim cserben hagynak és egyetlen barátom sincs, senki akihez fordulhatnék!Így tudom vázolni h miért:
megvislet a válóper és annak következményei->folyton ezen agyalok->nem tudok aludni->ingerlékenyebb vagyok a suliban->a többiek idegbetegnek tartanak->nem akarnak velem barátkozni.
Mit tegyek?Többször gondoltam öngyilkosságra, de azt mégsem akarom, kérlek, segítsetek megakadályozni!Mi lenne a kiút?
Tehát azt hiszem, világos miért rossz az életem...
válasza:Szia!
Hát, nekem ha úgy vesszük jó volt az életem kiskoromban. Anyu, apu, nagyi is ott lakott velünk, foglalkoztak velem, szerettem az ovit( bár kicsit félénk voltam) és voltak barátaim is. Áltiban is jó volt, bár ott már még félénkebb lettem, és amikor 3.ban új suliba vittek ott már nagyon önbizalomhiányos voltam. De otthon minden jó(nak tünt...).
Azután 13 évesen minden megváltozott, amikor anorexiás lettem.Most jönne egy hosszú történet, hogy hogy alakult a betegségem stb. de ezt kihagyom nagyrészt (mert lehet hogy unalmasnak találnád, másrészt véletlenül sem szeretném hogy valamelyik osztálytársam /tanárom meglássa:).
A lényeg, hogy nagyon lefogytam, kórházba stb. Fél év múlva úgy tűnt hogy meggyógyulok, de nem így lett. Szeptemberbe új suliba mentem, ahol megint fogytam és januárban már kórházban voltam megint. Időközben beköltözünk Pestre.(ezért volt az új iskola).
Még nem is engedtek haza, amikor megtudtam hogy a szüleim elválnak.
1 év után újra költözés, immár a belváros koszos utcái közé. (Mellesleg nyáron harmadszor is kórhába kerültem 2 hónapra).
Ezalatt az évek alatt kiderültek dolgok. Pl hogy anyám és apám kiskoromban sem szerették egymást, és hogy apukámnak évek óra volt egy barátnője. Most anyukám romokban, többek között miattam, aki még mindig anorexiás vagyok, habár már nem kezelnek pszichiátrián (ugyanis szó szerint kiraktak, mondván hogy nem tudnak meggyógyítani).
Most a 4. iskolába járok, nem érzem jól magamat, nincsenek barátaim.
A szüleim házassága tönkrement (mint nemrég megtudtam már az első 3 hónapban), anyukám nagyon aggódik miattam, és amiatt hogy szegények lettünk amióta elváltak.
Szóval rendesen tönkretettem a családomat és magamat is.
16/L
Igen, látom neked sem könnyű.
Én viszont nem az h anorexiás vagyok, hanem inkább túlsúlyos, és sehogy sem tudok lefogyni...
Na de mindegy.
Gyakorlatilag romokban hever az életem, most, február 2-án lesz a tárgyalás, tehát marha ideges vagyok, nekem is ott kell lennem és elvileg most lesz az elhelyezés...
És igen, utolsó válaszoló, neked is nagyon rossz.Fogalmam sincs, mit tudsz csinálni, sajnálom...talán szakemberhez kéne fordulni (és nem olyanhoz aki kidob).
válasza:Hát kb 7 éves kromtól rossz az életem.Amikor anyáék összevesztek akkor apa mindig részegen jött haza és mindig verekedtek(vagyis sokszor).Egyszer a barátnőmtől jöttem haza és akkor is ott volt apám részegen és kiverte anyám fogait..tiszta vér volt az egész konyha és az öcsém törölte fel és pont akkor értem haza amikor már nem volt semmi nyoma..mindig sírtam féltem.. sajnos kicsi voltam és nem tudtam semmit tenni ellene..
A rokonokhoz kellett mennünk mert apa mindig jött és balhézott..mindig féltem :S Ayna rákos lett megműtötték túlélte..
Aztán volt egy időszak amikor jó lett a családi élet apukámnak lett bnője nem ivott mindig vitt engem és az öcsémet magukhoz meg nyaralni meg minden.Aztán egyik nyáron elmentem Ausztriába és amikor visszajöttem apám már elvált a barátnőjétől és a telken lakott.Újra ivott bár már nem balhézott meg ilyesmi.Aztán elvették a jogsiját részeg vezetésért... :/ Azóta ugye munkája sincs mert sofőr volt..(csak egy kis ideig volt biztonsági őr)
Most kb semmi pénzünk anya beteg(nem dolgozik.. apa nem dolgozik.
Tehát tömören ennyi bár még lenne mit mesélnem , de az nagyon sok lenne.
16L
válasza:A kérdezőnek (az anoreixás vagyok):
Hát ez nagyon nagyon durva! Szerintem mondd el a bíróságon ezeket, mert az nem igaz hogy a gyereknek egyáltalán nem hisznek! Esetleg próbáld meg felvenni (mobilra) amikor ezeket mondja neked az apád és a tuti bizonyíték lenne! Am tesód nincs? Vele nem tudnál "szövetkezni"?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!