Milyen az életed? Milyen volt a gyerekkorod?

Próbálok rövid és tömör lenni.

Anyu szerint baba korom óta én voltam a család bohóca, mindig megnevetettem az embereket! Mesélte mennyire szerettem az apámat és stb.

Én arra emlékszek, hogy szaros kis pelenkás korom óta a nagyim seggébe másztam folyton. Sosem szerettem oviba járni, utána jött a suli, azt mégjobban utáltam.

Benőtt fejjel rájöttem, hogy azért mert túl sok ember volt körülöttem.

10 éves koromig azt hiszem, hogy meg sem szólalhattam olyan jó életem volt.

De akkor 10 éves voltam, amikor meghalt a Nagyim! Szörnyű csapás volt, még azóta sem tudtam elmenni a sírjához. Én próbáltam felépülni, de nem sikerült. Elvesztettem a második anyámat. 12 évesen apám úgy döntött egy másik nőhöz köti az életét. a nagy lázadó tini korszakomnak pont jót tett ez. Az volt a feladatom, hogy Iskola délután vagy a nagyi vagy apu miatt sírdogálás, anyu haza jön és ő sír a vállamon én vigasztalom. Minden ember életében szerintem a legnehezebb amikor látja az anyját sírni. NA én minden nap láttam. Már ott tartott, hogy altatót kellett szednie, vele kellett aludnom mert féltettem, hogy öngyilkos lesz. Akkor nem élt. Én és a bátyám tartottuk benne azt a kis pislákoló lángot. Erre rá 2 évre apám vissza könyörögte magát.

Mondanom sem kell utáltam mint a szart. Elég durva lázadásaim voltak, piáltam, cigiztem, buliztam. Persze semeddig sem tartott, mivel még abban az évben (a barátaim jelentették számomra az életet)amikor 14 voltam az egyik "barátnőm" olyan szinten bekavart, hogy mindenkit elvesztettem. esélyem sem volt védekezni.

Jött a középiskola, senkit sem ismertem onnan, csak azt a lányt, aki tönkretette az életem. Milyen irónikus nem?

Következmények: Valamilyen okból félek a férfiaktól. (talán apám miatt)

2 éve nem bízok senkiben, rögeszmésen üldözési mániám van, nem bírok tömegben lenni, nincsenek barátaim, szarok a jegyeim, kaptam pár fóbiát. De a legrosszabb, hogy felnőttem.

Az embernek mindent el kell veszítenie ahhoz, hogy tudja értékelni az életet.

Számomra minden nap egy ajándék.

Nekem jó gyerekkorom voltvisszaemlékszek egy csomó szép emlékre,sok szép dolog van amire visszaemlékezhetek.:)

Sok szép játékom volt,szerető családom van,szép házunk,nekem mindenem megvan ami kell,ezért nem panaszkodhatok.Ugyan még csak 13 éves vagyok,és azért még részben gyerek,úgygondolom hogy az eddigi életem jó volt,és a jelenlegi is (nagyjából) és remélem a jövőben is jó lesz :)

Persze,vannak rossz pillanatok,ha veszekedek valakivel,mostanában pl. legtöbbet a volt legjobb barátnőimmel,de hát az életben ilyen pillanatok is kell legyenek,én valahogy úgy érzem hogy ilyen dolgok nélkül az élet üres lenne :)