Miért ilyen velem mindenki? Vagy talán velem van a baj?

Sziasztok! Nagyon egyedül érzem magam és úgy érzem senki sem ért meg. Mindenki odajön hozzám siránkozik, akkor én megvigasztalom és felvidítom, és akkor hű de nagyon jóban vagyunk aztán miután felépül a lelki fájdalmából egyszerűen csak otthagy. És mindenki ezt csinálja velem, és én emiatt olyan egyedül érzem magam. Van egy "legjobb barátnőm" és csak most jöttem rá, hogy kihasznál. Arra vagyok neki jó, hogy elkísérem mindenhová, fizetek neki szinte mindent, (pl. kaját, édességet, magazint, mozijegyet stb.) odaadom neki a házim, hogy lemásolja és mindössze csak erre vagyok jó neki. Én meg egészen eddig mindent megtettem, hogy a kedvében járjak és azt hittem, hogy tényleg legjobb barátnők vagyunk. De a hátam mögött olyanokat mond, hogy: bunkó vagyok, mindig az van amit én akarok, kiskirálylánynak képzelem magam és csúnyábbakat is. Nincsenek is igazi barátaim. Titokban mindenki mond valamit a hátam mögött. És kibeszélnek azok, akik nem is ismernek, hogy mennyire bunkó kis pi**a vagyok. És ez nekem nagyon rosszul esik. Az anyámmal nem vagyok jó viszonyban, a testvérem egy csomószor már megvert, apámmal meg nem szoktam találkozni. Senki nincs akire számíthatnék. Sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy lehet, hogy velem van a baj. De nem értem miért? És Az se biztos, hogy velem van a baj. Egyáltalán miért ilyenek velem? Kérlek segítsetek.