Milyen volt a rendszerváltás idején Magyarországon élni?

Semmi különös. A szovjetek már nem tudtak nagyon talpon maradni a nyolcvanas években. Összepuszilkodtak az amcsikkal, meghirdették a peresztrojkát, aztán kicsúszott a kezükből a dolog. Menteni próbálták, amit még lehet. Nem sikerült. Nyitottabb, szabadabb szocializmust hirdettek, valamiféle piacgazdasággal és többpártrendszerrel. Persze úgy, hogy azért az a több párt egyféle legyen valójában. Nem úgy sült el. Az emberek komolyan vették.

Itt is ez volt. Kádárt áttolták előbb egy látszathatalomba, új vezetők jöttek. Ezek voltak az állítólagos reformkommunisták. Ők sem tudták kézben tartani a gyeplőt.

89-ben szépen leültek beszélgetni az ellenzékiek vezetőivel. És szépen leosztották a lapokat.

Milyen nagy-nagy rendszerváltás lehetett szerinted az, ahol a miniszterelnök azelőtt múzeumigazgató volt? Nyugodsz lehet, nem ment nyíltan szembe az akkori irányvonallal (komcsikkal).

Kádárék formálisan a munkások világuralmáról álmodoztak. A megválasztott Antal József pedig a régi Horthy korszakot hozta volna vissza. Az urambátyámos dzsentri kort, kiváltságos kevesekkel, cseléd, szolga, melós sokasággal.

Nem csoda, ha 94-ben az emberek visszaszavazták a komcsikat.

Az új parlament képviselői, a kormány tagjai mások voltak, de igen sok volt közöttük a pártkáderből lett hirtelen konzervatív, istenfélő hazafi. Minél nagyobb seggnyaló volt az előző rendszerben, annál nagyobb volt a pofája az újban. A kisember (de utálom ezt a szót) meg szívott előtte is, utána is, ma is.