Szerintetek ez miért lehet, vagy nektek volt már ilyen? Olyan rossz!

Juj...

Hát... szóval...

Figyelj! Attól hogy van egy ideálod, attól még lejjebb kell adnod az igényeidből.

Mert különben életed végéig enni fog a fene, hogy akik tetszenek neked azokat nem mered megszólítani (mert már biztos foglaltak), akik meg ép hogy nem jönnek be (azokat meg levegőnek nézed).

Mert ez most egy matthelyzet.

Én régebben azt hittem magamról, hogy nem ítélek túlzottan külső alapján, mert ha valaki kedves, és jószívű akkor mindegy milyen kívülről. Jaj de mégse!

Minden lány így működik, csak van, aki letagadja és megy a "Csak legyél rendes, udvarias és biztos, hogy lesz majd valakid" kamuduma, ami teljesen ellentmond a valóságnak és a tapasztalatoknak.

Szóval nincs veled semmi baj, csak végre be mered vallani, amit sokan mások nem.

Megoldás az lehet, hogy lejjebb adsz az igényeidből.

Ez felfogás kérdése.

Az én értékrendem másra van berendezkedve, nem az elsődleges vonásokat tartom fő szempontnak. (kinézet)

Én speciel azt előbbre tartom aki elég széles témakörökben tud beszélni.

Hasonlít az ítélőképessége az enyémhez.

Dolgozik, törekvő, vannak céljai az életben amiket el akar érni.

Nekem ezek a fő szempontjaim. Ehhez viszont beszélgetéseb kell elegyedni a másikkal.

És éppen ezért nem válogatok külsőre. (szóval alkatra is vannak igényeim, de ezt rugalmasan kezelem)