Hogyan tudnánk hirdetni az iskolánkat? Waldorf iskola és óvoda

Azzal, hogy odafigyeltek a negatív kritikákra.

Én ismerem az iskolát, mégse vinném oda a gyerekem vagy tanácsolnám bárkinek, mert komoly problémáim vannak vele.

"itt GYK-n csak a rosszat olvasni erről a témáról."

Talán azért, mert rossz? :D

Lesüt róla, hogy elfogult vagy, gondolom anyagi hasznod származik az iskolából, vagy csak odajárnak a gyerekeid és csakazértis be akarod bizonyítani, hogy nem vagy hülye amiért oda írattad őket (pedig egyébként de).. egyik opció szavára sem érdemes adni.

Szia! Meglep, hogy kell hirdetés az intézményednek, nálunk (Bp) olyan szintű a túljelentkezés a Waldorf-intézményekbe, hogy már-már oda „születni kell”. :) A helyedben egyébként keresnék olyan fórumokat, amelyek a Waldorffal vagy az iskola-/óvodaválasztással foglalkoznak (pl. az indexen van waldorfos fórum).

Azt gondolom, ha valaki érdeklődik eziránt, ilyen fórumokon teszi első körben. Simán hirdetni nem tudom, mennyi értelme lenne, az „egyszeri szülőket” úgysem tudnád meggyőzni, miért jó a Waldorf (lásd az előző hozzászólók többségét).

Hol van egyébként az intézményetek?

Ha tényleg érdekel, én meg tudom fogalmazni, mi lehet a bajuk azoknak, akik eddig ide írtak. Szerintem tartanak attól, hogy a „waldorfosság” egy olyan csoportképző erő, mint mondjuk a zsidó származás – és lássuk be, sokan nem bírják a másságot, félelmetesenek tartják.

Az én véleményem vegyes egyébként: bár több ismerősömnek a gyereke waldorfos, és alapvetően szupernek tartom a pedagógiát, mert tényleg, a kisgyerekeket élményalapon kellene „tanítani”, bevallom, bennem is van némi ellenérzés. Mégpedig az odajáró emberek miatt. Hiába nem tehet egy eszme arról, hogy kik hisznek benne, azért mégis ennek alapján ítéljük meg. Akiket én ismerek, azokkal az a gond, hogy valahogy társadalmon kívülinek érzik magukat – rájuk nem vonatkoznak a szabályok (a gyerekoltásoktól kezdve az ÁNTSZ-engedélyig semelyik), a kommunaszerű életvitelben hisznek, csak az a gond, hogy az „ami az enyém, a tiéd is” elvet „ami a tiéd az enyém is” alapon élik meg, viszont nekik nincs semmijük, mert nem dolgoznak, hiszen ők „művészek”. Ezzel nem is lenne gond, ha közben nem lenne igény az autóra (hisz a gyerek a város másik végébe jár oviba/suliba), és havi súlyos tízezrekre a Waldorf-intézmény miatt, amit mondjuk a nagyszülőkről akasztanak le.

A gyerekek kedvesek, aranyosak, de azért néha tán rájuk kéne szólni, mondjuk mikor a kétéves az üvegpoharat csapkodja az asztalhoz – de nem teszik. :)

Toleráns embernek tartom magam, mégis a bennem élő kép (a tapasztalataim alapján) egy tipikus waldorfos anyukáról a következő: nem adatja be a kötelező védőoltásokat (hiszen a többi hülye úgyis beadatja a gyerekének, tehát az védve lesz a járványtól), nem dolgozik (hiszen du. 1-ig van a gyereke oviban/iskolában), lenruhában jár, nem festi az őszülő haját, ahogy az arcát sem, és nap közben Waldorf-babát varrogat, vagy kis kézimalmon tönkölybúzát őrölget a többi hasonló anyatárssal.

Úgy hangzik tán, de nem azért írtam ezt, mert utálnám a Waldorf-életszemléletet, sőt, bevallom, én is gondolkodtam rajta, hogy oda járassam-e a gyerekem… végül azt éreztem, nem tudnék eleget tenni a közösségi kötelezettségeimnek, illetve nem érzem magam odaillő szülőnek (holott nem a másik véglet vagyok, nem egy dzsipes-műmelles típus).