Realistán látom az életet? Több lenn

nem jó,csak ha rengeteg a lóvé,és igénye is van a fejlődésre valamiben-pl sport-az asszonynak,de még úgy sem biztos.

az unatkozó,szociálisan elsatnyult,céltalan nők-vagy bárki-elsárkányosodnak,vagy depressziósok lesznek,külsőleg is leépülnek,leigénytelenednek.

2x2 évig :) Nekem legalábbis ennyi elég volt abból, hogy itthon "üljek"

Azóta mindketten dolgozunk, háztartást vezetünk, mosunk, főzünk takarítunk újra. Plusz még gyereket nevelünk. Nincs rendetlenség, nincs szükség babysitterre, házvezető nőre.

Nekünk így nagyon jó.

Ez nagyon jó, én szívesen élnék így, de mi van, ha a férj fizetése nem elég arra, hogy fenntartson egy családot? Mi van, ha sok év után történik vele valami, nem tud dolgozni, a feleség meg ott áll tartós munkanélküliként, mindenféle gyakorlat nélkül, hát biztos nem lesz könnyű olyan munkát találnia amiből eltarthatja a családját. Mi van, ha (tudom, jó házasságban nincs ilyen, de azért ez is előfordulhat) a férj kirakja a feleségét az utcára és neki se munkája, se pénze?

Szóval jó ez így, de azért biztosabb, ha a férjnek és a feleségnek is van munkája.

Jó lehet ez a modell, ha mindkét fél tisztában van a dolog pozitív és negatív oldalaival is. Például hogy ha netán 40 éves korára lesz az asszonyka önéletrajzában egy 15-20 éves lyuk, és gyakorlatilag esélytelen, hogy munkát találjon.

Ha pedig ennek a lyuknak a férj az oka, akkor a férj felelősséggel tartozik a feleség eltartásáért akkor is, ha netán elválnának az útjaik.

Szerintem ez akkor működhet, ha a férj elég jól keres és elég biztos a jövedelme ahhoz, hogy kielégítő színvonalon éljenek. Ha az asszony alapvetően otthon ül, esélye sincs kimozdulni, abba belebolondul. Így tehát fontos, hogy legyen lehetősége valamilyen hobbival foglalkozni (amit nyilván a férjnek kell finanszíroznia, hiszen csak neki van bevétele), valamint társaságba járni.

Átlagfizetésből nincs értelme ezzel az életmóddal próbálkozni, olyan 150-200 ezer per fő jövedelem fölött esetleg.

Nem realista vagy, hanem konzervatív.

Én soha nem várnám el a nejemtől, hogy otthon a négy fal közé bezárva tengesse napjait. És temérdek érvet fel tudnék hozni emellett, szóval bele sem kezdek.