15/L vagyok, gimis, közepes tanuló. Úgy egy éve kezdtem el vagdosni a kezemet (nem vagyok emós, nem kell beszólogatni) nem öngyilkossági szándékkal csak ez legalább megnyugtat. Az anyám teljesen idegbeteg, bármi történik mindig én vagyok a rossz, az apám még a születésem előtt lelépett. Folyton azt hallgatom anyámtól bár meg sem születtem volna és csak a baj van velem. Nincs túl sok barátom, ami finom kifejezés. Az egyetlen legjobb barátnőm is szarik rám mostanában. Teljesen egyedül érzem magam. Próbálom lekötni a figyelmem, tanulás, olvasás de nem használ semmi, van hogy órán vagy otthon a tanulni valóra nem tudok rendesen koncentrálni, ezért is rosszabbak a jegyeim. Próbálom változni, nyitni, barátkozni de nem nagyon megy. Bizalmatlan vagyok eleve hiszen sokszor átvertek már. Szerintetek hogy másszak ki a gödörből?
2013. febr. 24. 19:17
1/7 anonim válasza:
Nos én dohányozni szoktam vágások helyett.
De nekem is sz@r, de inkább másképp fogalmazok nem lelem a célt.
2013. febr. 24. 19:18
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
Ismerős helyzet. Illetve majdnem ugyanaz, csak jópár fokkal szarabb. Én is cigizek. Nekem is ott vannak a hegek a karomon, amik nem fognak eltűnni. Ha akarsz róla beszélni, nyugodtan írhatsz, mert nekem is jól esett volna, ha anno valaki meghallgat. Szóval tudom milyen ez. Én is 15/L vagyok, anyám mindent a fejemhez vág, megver, apám elköltözött (anyám miatt, amit nem is csodálok) ha tudok megyek hozzá. Barátaim nincsenek, sokszor átvertek, bizalmatlan vagyok.. Szóval értelek..
Kitartás!
2013. febr. 24. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 A kérdező kommentje:
Anyám kiskoromban enged is sokszor megvert, minden ok nélkül. Idegbeteg és rajtam sikerült a dühit kitölteni. De már egyáltalán nem bírom mellette, néha annyira felidegesít hogy úgy érzem utálom őt, de aztán ha lenyugszok és belegondolok hogy utálatot érzek a saját anyám iránt... annyi éjszakát átsírtam már, senkim sincs. Cigizni én is cigizek amikor tudok szerezni, vagy megkínálnak.
2013. febr. 24. 19:28
4/7 anonim válasza:
Szerintem próbálj meg kimenni többször a természetbe, a levegőre, vagy akárhova, csak távol legyél anyudtól, mert ahogy látom, ő generálja leginkább a problémát.
És ha elmész otthonról, mondjuk sétálni egyet, akkor valószínűleg jobb lesz, mert egyrészt friss levegőn leszel, másrészt pedig mert nem lesz anyud, aki piszkáljon.Továbbá ha én szomorú vagy depisebb hangulatom van, elmegyek futni és jobban leszek tőle.
Egyébként ha bármi van, vagy beszélgetni szeretnél vagy bármi, írj nyugodtan, szívesen beszélgetek veled:)
17/F
2013. febr. 24. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/7 anonim válasza:
szökj meg...
2015. márc. 4. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
én még csak 14 vok gazdag csládból és az álmom h koreában táncolhassak.
amit meg is valosithatnék csak anyám terrorizál h nem enged sehova szökj meg... amit én is megteszek...
2015. márc. 4. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 anonim válasza:
50,fokkal szarabb ahelyzetemjelyzetem mégsem nyavajgok.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: