A nagy átváltozás? Elhízottból jó nő. És most nem tudom, hogy is állok!

A következő dolgokat nem azért írom le, hogy hetvenkedjek a sikeremmel vagy hogy dicsérő szavakat halljak. Nem! Hasonló cipőben járó lányokkal szeretnék beszélgetni ez ügyben. Ha magadra ismertél, kérlek, kommentelj!

A helyzet a következő volt évekkel ezelőtt:

174 cm. 113kg. Hormonproblémák, ilyen meg olyan bajok. Mindig én voltam a társaság "aranyoskája", akivel mindenki szívesen eldumálgatott, jókat koccintott de senki nem látta meg bennem a nőt. A társaságban a fiúk nekem dicsérték a lányokat, hogy milyen szépek, aztán tőlem kértek segítséget, hogy "farokra húzhassák" a barátnőimet. Mintha nem is egy lánnyal beszélgettek volna, minden disznóságot régit és újat is elmeséltek a nekem és a TANÁCSOMAT kérték. Majdnem minden este sírva feküdtem le, hogy hiába szépítkeztem annyit, mégis a csapzott, hulla részeg másik nő volt a nyerő, akivel még csak beszélgetni sem lehetett, annyira buta volt.

Most 22 éves vagyok, és 62 kb. Orvosi kezelés alatt állok, sportolok, megszűntek az egészségi gondjaim. A régi csúnyácska lányból a barátaim elmondása szerint, jó nő lett. Azok, akik kövéren nem vettek észre, vagy max csak egy biccentés erejéig méltattak, most tepernek utánam, amitől hánynom kell. Kívülről megváltoztam, de belülről nem. Rosszul vagyok attól, hogy megbámulnak az utcán vagy utánam fütyülnek a munkások. Ha egy fiú komolyabban érdeklődik utánam, mindig attól tartok, hogy csak kihasznál aztán hencegve elmeséli a barátainak,, mi volt. Rengeteg barátom van, akik még csak nem is sejtik, hogy a bennem élő ellentétek és bizalmatlanság miatt még csak nem is csókolóztam soha. Ez az igazság. Ha elhatározom magamban, hogy "na most engedek" és elmegyek egy hétköznapi randira, mindig meghátrálok. Ilyen meg olyan kifogásokkal. Még azzal a fiúval sem mentem el, akiért már egy éve odavagyok.Inkább lemondtam róla, de nem mentem el. Attól féltem, hogy nem leszek elég jó neki, aztán kigúnyol a hátam mögött. Már lassan töltöm a 23-at és egyre magányosabb vagyok. Feszélyez a nemi élet területén való abszolút tapasztalatlanságom, a bizalmatlanságom és még rengeteg minden. Mégis imádok szórakozni, utazni, barátokkal lenni de ha párkapcsolatra és férfi-nő közötti gyengédségre kerül sor, előbújik belőlem a túlsúlyos lány és menekülőre fogom a dolgot.

Nem tudom, van-e még valaki hasonló helyzetben, vagy olyan, aki legalább megérti és tanácsot tudna nekem adni. Ha igen, kérlek, ne habozz! Minden kommentet szívesen olvasok!