Mit tudsz mondani erre?

Azt a lendületet,és mérhetetlen dühöt,amivel rádcsaptam az ajtót,utólag visszaemlékezve elpazarolhattam volna másra...

Jobban megérte volna.

Hálásabb lett volna a következmény,amit aztán kitehettem volna a színes gyöngysorok,és fogasra akasztott lehetőségek mellé.

Éjjelente,mikor kiülök a lépcsőre,olykor összezuhanvást,olykor reménytelien semmi jele annak,hogy bármi megváltozna.Hogy én megváltoznék.

Azt mondják elvesztem valahol.Vagyis megvagyok valahol,csak én sem,és senki nem tudja,hol.Talán elbújtam egy kevésbé ijesztőnek tűnő perc mögé a múltban.Vagy meghaltam,és valahol azóta is próbálnak újraéleszteni...

Kitudja.

Mindenesetre kevesen maradtak,akik szeretnek így is.

De már nem bánom.

Megkeresem magam.És egyszer úgyis újra megtalálom.

Nem lehet máshogy.

Egyre hitelesebben győzködöm magam...