Lehet hogy a Föld, egy másik világ pokla?
Nem, nem igaz!
Miért lenne már pokol? Szerintem inkább egy áldás, ahol az ember talán megtanul hálásnak lenni...
Itt van a szomorúság, a csalódás, az utálat, stb.
De itt van a boldogság, szeretet, álmodás, stb. is!
És gondoljunk már egyszer bele kérlek titeket! Ha nem lenne szomorúság akkor boldogság sem lehetne és az élet semmirol sem szólna, mert nem is lenne minek orulni és miért hálásnak lenni. Nem létezne orom és hála sem.
"Ha nem lenne szomorúság akkor boldogság sem lehetne"
Ez ugyanakkor a pokolra is igaz kell hogy legyen, hiszen akkor nem tudnánk értelmezni a rosszat, ha nem lenne mellette valami jó is.
Ebből következik hogy a pokolban is kell hogy legyen valami jó. Ebből meg azt következik, hogy nem tudjuk hogy akkor most tulajdonképpen hol is vagyunk...
15:16-os vagyok!
Most miért kellett lepontozni?
Igaz, én sem tudom hol vagyunk és azt sem értem miért vagyunk itt és miért kell ezt a sok bohócságot csinálni, ami az egész bolygón folyik, de azért még nem kellene elítélni a válaszom.
Ezen akár egész életunkben is filózhatnánk, de szerintem felesleges. Inkább élvezzuk ezt a bohócságot, ami itt folyik és élvezzuk az életet! Pont.
Ehhez kapcsolódóan, találtam egy érdekes történetet:
"Egyszer meghalt egy önző, irigy ember. Egy lejtős, füves domboldalon ébredtfel halálából, tiszta felhőtlen volt az ég. Nyugatra a kék óceánt látta,
keletre egy csodálatos vízesést és szivárványokat.
Ez volt a legcsodálatosabb hely, amit csak el tudott képzelni. "Azt hiszem
jól csinálhattam a dolgaimat az előző életemben!" gondolta. "De mégis,nincsen itt egy hely, ahol lakhatnék" aggodalmaskodott.
"Bárcsak lenne egy otthonom ezen a csodálatos helyen." Hirtelen, a szeme
láttára megjelent egy csodálatos épület! A legszebb otthon volt, amit valaha
látott! A férfi izgatottan futott be, és felmért minden szobát.
"Imádom az új házamat! Gondolta "De nincsen benne bútor!" panaszkodott. Erre
a legcsodálatosabb, legdrágább és legízlésesebb bútorokkal telt meg a háza.
Teljesen lenyűgözte!
Miután megnézett gondosan minden egyes bútort a házban kezdett éhes lenni.
"Elég éhes vagyok!" gondolta, "Hogyan fogok itt ételt találni?" Hirtelen
mozgolódás támadt az étkezőben. Átsétált az étkezőbe, ahol egy igen pazar
menüt talált az étkezőasztalon. Boldogan ült le és evett míg jól nem lakott
és teljesen elégedett nem lett.
Miután evett, kezdte egyedül érezni magát. "Ez mind nagyon jó" gondolta, "De
milyen jó lenne, ha mindezt megoszthatnám valakivel." Ebben a pillanatban
kopogtattak az ajtaján. Meglepetésére egy csodálatos nő lépett be az
életébe. Minden szempontból olyan volt, mint akivel mindig is élni szeretett
volna.
Az első pár hét gyorsan eltelt. Sok új dologra tett szert: új ruhákra, szép
autókra, barátságos szomszédokra, még egy barátságos házi tigrisre is! Ezek
mind boldoggá tették egy időre, de aztán mindig kellett valami új, hogy
boldog maradjon.
A következő néhány hét lassan telt. Bár egyre gyorsabban tett szert az új
dolgokra, rögtön elégedetlen lett velük. Egy idő után már igazán semmi sem
tette boldoggá.
Egy nap olyan elégedetlen lett, hogy odament a birtokfelügyelőhöz és a
következőket mondta: "Nem akarok hálátlannak tűnni, de egyszerűen nem vagyok boldog itt! Jó, hogy mindent megkapok, meg minden, de lehet, hogy egyszerűen nem kellene a mennyországban lennem!"
A birtokfelügyelő ere azt mondta: "Ohh, azt gondoltad, hogy ott vagy?"
Valójában egy tanulóhely a Föld, nem nevezném pokolnak.
A Biblia sem tanít a pokolról, ez valami hülye babona.
Ha tényleg érdeklődsz, nézz körül a lelkek fejlődése tárgyában.
Ajánlom pl. Dr. Michael Newton: Lelkünk útja I-III.könyveket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!