Barátság vagy szerelem? Melyik a jobb érzés? Melyik nélkül ne tudnál élni?

Természetesen a szerelem:) Barátság nincs csak érdek barátság !!!elszomorító de ez tényleg így van és így is marad még ember él ezen a földön!(sajnos) Te még túl fiatal vagy hogy elmagyarázzam !

szép napot neked !:)

Ha szerelmes leszel, megtudod a különbséget. (Lehet, hogy egyébként pont a barátságban éled meg bizonyos fokig, ami valahol természetes is.)

A szerelem sokkal mélyebb, fontosabb, értékesebb. Mindkettő fontos az ember életében, de nem összevethető a kettő. Általában nem is kerül az ember döntéshelyzetbe, hogy melyiket válassza. Ha igen, akkor ott valaki nagyon nem akar jót neked, ergo nem barátságról ill. nem szerelemről van szó, hanem valami önző, egyoldalú kapcsolatról.

Minden szerelem egyben a legjobb barátság is, ha valóban szerelemről van szó, és nem pusztán az ösztönökből indukálódott vonzásról.

Barátság szerintem fontosabb, jó a szerelem is, de az piszok szar érzés nagyon sokszor! Sokszor nem jön össze, sokszor elküldenek, sokszor fáj :( :)

Szóval inkább barátságra voksolok.

#6: Node miért fáj jobban? Nem azért, mert értékesebb? És kell-e, hogy fájjon? Persze, hogy nem, ha olyan társra találsz, aki életed végéig kitart melletted.

Az érvelésed olyan, mintha a szegénységre voksolnál, pusztán azért, mert így ha kirabolnak, akkor nem ér akkora veszteség.

Igazad van, de akkor nem igazán ismered ezt az érzést. :)

És a szerelem átalakul szeretetté előbb utóbb, néha gyűlöletté.

#8:>Igazad van, de akkor nem igazán ismered ezt az érzést. :)

35 éves vagyok. Kaptam már tüzet, vizet, rendesen. Ismerem a szerelem mindkét oldalát. Ennek ellenére, vagy pont ezért mondom azt, amit mondok.

> És a szerelem átalakul szeretetté előbb utóbb, néha gyűlöletté.

Ez így részben igaz. Elmúlik a másikért való rajongás, és felváltja a másik tisztelete. Elmúlik a megismerni akarás, és felváltja a másik mély ismerete. Ez nem kevesebb, hanem több. Ez a szeretet nem az a szeretet, ami két barátot összeköt, sokkal inkább közelebb van ahhoz, ami az anyát és gyermekét köti össze. Ha átalakul ilyen szeretetté, akkor az egy nagyon erős viszony, sokkal erősebb, mint egy egy hónapos szerelemé. Mondjuk úgy a lángokat felváltja a parázs. Látszólag kevésbé dinamikus, de mégis jobban tartja a hőt.

Szerintem az nem teljesen mindegy, hogy kibe vagy szerelmes. Persze lehet azt mondani, hogy az ember nem szokta eldönteni, hogy kibe lesz szerelmes, az csak úgy jön. Ez nem teljesen fedi a valóságot. Az ember a szerelemben – mint ahogy nagyon sok más téren – önmagát tükrözi, a saját világképe vetül ki benne. Ha valaki a formáknak él, az a jól kinéző lányba, fiúba lesz szerelmes. Aztán persze ha véget ér a szerelem, akkor nem feltétlenül marad utána semmi. Ha valaki viszont önmagát a szellemiségével, személyiségével azonosítja, másokat is eszerint ítél meg, és nem a kinézet, forma alapján, akkor nem fog szerelmes lenni egy 80-as IQ-val rendelkező Barbie babába. Lehet, hogy tetszeni fog neki, ösztönös reakciókat fog benne kelteni, de különbséget fog tenni a szaporodási ösztön és a szerelem között. Ha valaki viszont azért szeret bele valakibe, mert bár nem bombázó, de kedves, ezt vagy azt teszi, ezt vagy azt mondja, ha a világképek lesznek egymásba szerelmesek (persze a test is számít, de ha az a másodlagos), akkor ha a szerelem elmúlik, akkor megmarad az, amiért a másikat szereted. Tehát hogy kibe leszünk szerelmesek, az nagyban függ attól, hogyan látjuk a világot, benne önmagunkat, illetve másokat. Ez viszont rajtunk múlik, gondolkodás, elmélkedés kérdése.