Csúnyán végződött egy szép kapcsolat.7hónapja nyomaszt. Mit tegyek? (gyorsan írtam ahogy jött, van helyesírási hiba, szóismétlés. Minden. Ha elolvasod és a lényeg átjön, akkor köszönöm bármit is reagálsz, ha azt komolyan és erre vonatkozóan teszed)

Kb másfél évvvel ezelőtt megismertem egy kedves lányt ő volt a kezdeményező, sokat beszélgettünk igazi lelkitársakká váltunk bolondoztunk és nem volt okunk komolyabb összetűzésekre.. Elég lazán és komolyan vettük egymást sok pár hónap után is tök jól mentek a dolgok és mint a mesében.. gondtalannak és szabadnak éreztük magunkat. Érettségi évében volt én meg az egyetem első évét töltöttem, az egyedüli probléma az édesanyja volt. Éreztem rajta, hogy meg akar fejteni. szinte szkennelt a tekintetével, ez akkor még annyira nem is jutott el a tudatomig de azér.. némileg éreztem a belőle áradó negatívokat felém :S nem tudtam mire vélni mert én nem adtam rá okot hogy bármi, baja legyen velem, nem igazán tudtam vele azonosulni. Az anyuka nem dolgozik semmit éjjal nappal otthon van és spirituális hambalambákkal foglalkozik. Meg a gyerekeit terelgeti.. egy éve december körül kezdte el mondani a barátnőm, hogy az anyukája megtiltotta neki, hogy a telefonba mondja, a szót hogy "szeretlek" mivel 2 telefon van a házba szerintem simán le is hallgatta amit beszéltünk. Januárban megtiltotta a lányának, hogy engem elhívjon hozzájuk.. A barátnőm szerint minden ilyen rosszság azért volt mert "anya olyan mintha féltékeny lenne".. A tanulás miatt este 9re minden nap haza kellett érnie, és egy idő után én is észrevettem, hogy kicsit megingott a belénk vetett hite. Február elején szakítottunk. Azt mondta "ez nem az én döntésem volt" és, hogy azt sem szeretné elmondani mit mondtak rólam a szülei "telebeszélték a fejemet. és már nem tudlak úgy szeretni".. Szörnyen éreztem, magam okoltam mindenért. éléggé elbizonytalanított a helyzet.. De nem tartott sokáig az az állapot, mert 2 héttel később ő mondta hogy szeretné velem folytatni.. Nem egyből de..kis idő után elindultam a szívem után és folytattam vele. Örültünk egymásnak pár hétig de, utána ismét kezdődött a bizonytalanság, ilyenkor már nem mehettem hozzájuk és keveset találkoztunk.. Sokáig úgy éreztem mindent tisztán látok és ha kell kimondom hogy legyen vége de fájt volna nagyon és nem akartam, őt megbántani, talán nem voltam elég erős..És talán a gőg is bennem volt, hogy ..az anyja ne fúrja már meg a kapcsolatot.. én egyre bizonytalanabb lettem folyton agyaltam a tanulás is alig ment.. Majd mikor már alig találkoztun egy olyan oktalan flegmaságot kezdtem rajta észrevenni. Nagyon toleráns voltam, mondván hogy biztos sok a tanulnivaló itt az érettségi az anyja nyomja hogy tanulj..na meg hogy engem kerüljön. minél inkább.. persze ezt okosan és megfontoltan. tök piszok módon, egyszer még a telefona is beleszólt hogy miért nem hagyod már aludni. Kicsit felszívtam magam elegem lett elmentem hozzá és jópofizás mentesen pár szót váltva, mondtam neki, hogy akkor sok sikert az érettségihez én most lelépek.. Nem szakítottam vele csak éreztetni akartam, hogy nem muszály itt lennem. Neki.. Utána felhívott kérdezte hogy nincs e baj. nagyon kedves volt.. én meg újból nyitottam felé,. ismét egy hétig nem találkoztunk. csak telefonáltunk, flegmázni kezdett, olyan dolgokon akadt ki, hogy csak lestem.. a hét végén úgy szakítottunk, mintha az égvilágon semmi nem lett volna köztünk, hisztis volt és úgy beszélt velem mint valami őrült pi..a egy utolsó suttyúval. nevetett az egészen.. 4 szó motoszkált csak bennem, miért? kiez? így? velem? mondtam neki h ok vége csak legyél normális légyszi" de nem igazán hatott :D Szóval így lett vége..:S később vártam hogy keres, nem keresett egy hónap múlva viszont én őt igen.. Kértem hogy találkozzunk örültem volna ha normálisan tudunk beszélni, de minta falat húzott volna, elhozta az ajándékot amit régen neki adtam hogy visszaadja.. Én mondtam h az már a tied.. tartsd meg, nekem nem kell, vagy dobd ki ha szeretnéd.. páff gőgösen kidobta.. mondtam h ez tök gáz de még nem emeltem fel a hangomat, próbáltam uralkodni magamon. Amikor már nagyon botra nyogte a szavakat.. kicsit felemeltem a hangom, úgyhogy gondolta, faképnél hagy és hazasétál, én utána futottam bár sejtettem h ez tök gáz csak rosszabbul fogom magam érezni tőle de azér utánamentem. És próbáltam kedves lenni.. de áttörhetetlen volt, mintha nem is vele beszélnék. Nagyon szerettem. és kitettem érte a szívem és..az a vicces hogy ő is értem. Mégis tök kihasználtnak éreztem magam, és a legszörnyőbb hogy akit annyira szerettem. most mintha kötelező volna utálnom.. ez volt fél éve.. Most is ezen rágódom, nem megy a suli.. nem megy semmi, nem eröltethetem rá hogy beszéljünk de.. jó volna mert.. ép és egészséges voltam mikor összejöttünk testileg lelkileg.. mostmeg mint egy összerágott zokni és ez egyre rosszabb mert így nem akarom elengedni.. kéne valamit tennem mert más dolgom is van. fogalmam sincs hogy oldjam meg jól.. Fluszttrál nagyon.. Hogy kéne megoldani levelet írjak neki keressem várjam hogy ő keres, szimplán küldjem a fenébe.. sok mindent bennem hagyott, talán neki már nem is számít..mi a ménküt tegyek magammal?? ..:S most érzem hogy vége ennyi.. már magammellől is marom el az embereket annyira más világban élek. hogy változtassak?? Ötlet? Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem hozzáértő vagy :)