Minden csak rosszabb lessz! Semerre sincs kiút?

(Először is tudom,hogy nagyon rossz a helyesírásom)Köszönöm.

Van egy 4 éves kisfiam s egy 3 hónapos kislányom s a szeretett férjem aki család centrikus,mindig is törekvő és dolgozó ember volt akit munkájában mindig megdícsértek.Ma is dolgozik de már értelme neki egyenlő a 0-val sajnos.Én itthon vagyok a picivel gyesen egyenlőre.

Nem tudom,hogy jutottunk ide viszont a közös életünket is már hitelel kezdtük a szülök felvetették a párommal s hozta mágával a családunkba.Ma már van házunk hitellel sajnos!!Ha hitelt,hogy havonta tudjuk fizetni hitelt vettünk fel!A HITEL CSABDÁJÁBA ESTÜNK!!!!Ez egy lelki terról!!Kapni havonta a pénzt s villámgyorsan el is tünik azonnal a hitelre!!!Ott tartunk hogy nem értik meg hogy legalább 1000 ft.-ott fizessünk be de annyink sincs,100 ft.-os problémáink vannak!!Semmi pénzünk nincs amit be tudjunk osztani egész hónapra.Anyósom segít ennivalóval nap mint nap,hogy legalább éhen ne haljunk!!Minden nap törjük a fejünket mit tegyünk!Egyetlen mególdás van csak ha apa kűlfőldre megy dolgozni!!Annyira szeretünk együtt lenni,fiam imádja az apját s én is apát.Nagyon családcentrikusak vagyunk mindketten belehalunk ha nem lehetünk többet együtt csak sok idő múlva.Van mellé állás de nálunk már nem segítség havi 20/30 ezer forint mert nagyon sok helyre tartozunk bár az összeg nem nagy összesen.Ha csak a lakás hitelünk lenne akkor minden szép lenne ISTENEM!!Mindent kapcsólnak ki szép lassan,észrevétlenűl csúszunk le a mélybe!!!Fánk sincs sok télire egy zoknit nem tudok venni a gyerekeknek.Annyira fáj,hogy rá vagyunk szorúlva agyósomra,hogy nem tudom a kisbabámnak meg venni a popsikenőcsöt!!Kiszolgáltatottak vagyunk neki s nem szívesen segít csak kényszerből.Ha megköszönöm neki ha hoz valamit nem mondja,hogy szívesen!Látom rajta meg mondta is már!Mikor olyanja van egy papírzsebkendőt is irigyel már tőllünk!!Mi mindent megteszünk,hogy fizessük a dolgokat de kicsik vagyunk már ehez!!!Speciel a részemről pénzt már rég fogtam a kezembe mert a férjem kifizet mindent abból ami jön.Csak pelust veszünk a babának de most mást tápszer is kell.Mit lehet ebben a helyzetben tenni?Nem vagyunk hülyék de mégse találunk rá mególdást!A házat nem éri meg eladni mert több a hitelünk s olyan sok munkánk benne van már s csak ez az egy amink van.A lelkem olyan mint ha satuba szorítanák mindig!!!Nem sokáig bírjuk már!!!!Sajnálom a szívem szorúl meg ha a fiam kér valamit s nem tudom megvenni neki s nem tudom elvinni sehova,hogy szép élményt szerezzen!Gondolok itt állatkertre, bármire.Tudom,hogy majd jönnek a levelek,hogy úgy kell nektek a mi hibánk!Lehet,bisztos!!Viszont azt az érzést mit érzünk senkinek se kívánom amit érzünk nap mint nap s azt a sok kialvatlan éjszakát!!50 forintos gondjaink vannak s a jövőtt sehól sem látom!!Én 26 éves vagyok a férjem 34.Így élünk azokon az éveinken mikor a legszebbnek kéne lenniük!!A szomorúság ott az arcunkon s boldogságot a gyerekeinken kívűl semmi nem okoz már!!Kárhozottak lettünk a hitel beszippantott minket s lassan felemészti a lelkünket!!!!Nincs kinek elmondjam ezt még barátnőm sincsen s csak így névtelenűl tudom felválalni a helyzetünket mert különben az emberek lenéző,halkan suttogó gonosz kibeszéléseit hallanám!!Ezt már tényleg nem bírnám elviselni!!Úgy érzem magam mint ha fuldokólnák s sehogy sem tudok kijutni a vízből!!S tudom,hogy itt a vég lassan!!