Teljesen jogos volt a szakítás?
válasza:> Hát itt még ezerrel lapátoltak,mikor már kint voltunk a temetőből.
Hát ez meglehetősen érdekes. Ha a család más kultúrából származik, akkor érhető, de tényleg eléggé eltér a magyar szokásoktól. Ha így van, akkor ezt tudnia kellene a családnak is és ehhez mérni azt, hogy mennyire rugalmasak.
> de konkrétan nem mentem oda részvétet nyilvánítani a családtagoknak
Az adott esetben érthető, hogy összezavarodtál, de ha elmondtad azt, amit most, bocsánatot kértél, akkor bizony nem te vagy a hunyó.
De mondok mást: Az ember a saját családtagjainak nem szokott részvétet nyilvánítani. Mikor meghalt a nagymamám, nem nyilvánítottam részvétet édesanyámnak. Azt hiszem ez teljesen természetes. De tovább megyek. Kedvesem édesapja kb. egy éve hunyt el. Én akkor kedvesemmel másfél éve voltam együtt. Én nem nyilvánítottam részvétet sem kedvesemnek, sem az édesanyjának. Hiszen részese vagyok a dolognak eleve, kvázi családtagnak tekintettem kedvesem édesapját, osztoztam a gyászukban. Nem volt szükség ennek ilyen külön ceremóniában való kifejezésére, mert tényleg részese voltam. Ott voltam az életük minden percében, segítettem mindenben, amiben lehet.
Ugye ilyenkor magyar szokás szerint egy kis találkozót, halotti tort is szoktak tartani. Így volt ez nálunk is. Ott is ott voltam, segítettem az előkészületekben, kiszolgáltam a vendégeket, meg utána segítettem az utólagos teendőkben is. Meg persze azt is hozzá kell venni, hogy kedvesemmel már egy éve együtt laktam.
A szakításnak lehet valami mélyebb oka van. Ezt sem lehet kizárni. Lehet a párodban sem tudatosul mi az. Mindenesetre légy türelemmel, ilyen esetben neked kell 110%-ig elnézőnek és rugalmasnak lenned. Ha vissza akarod fordítani a dolgot, akkor mindenképpen. Ha nem, akkor ne feszegesd a dolgot. A gyász nagyon sok furcsa dolgot kihoz az emberekből, ezt el kell fogadnod és meg kell értened. Ha pl. nagy közösség előtt ír rólad a párod, akkor ott célszerű a te nézőpontodat is leírni, elmondani, de én kerülném a vitát, még akkor is, ha a másik ilyen irányba viszi a dolgot. Mond el, hogy te mit miért tettél és mit gondolsz az egészről, de minden másban hagyd, hogy a többiek eldöntsék, hogy mit gondolnak az egészről.
Persze a leírásodból nem derülnek ki a részletek. Nem akarok ítélkezni sem. Lehet valami mást is elronthattál, ami alapján akár lehetsz te is oka a történteknek. De ha csak a leírásodat nézem, akkor tényleg így objektíven, kívülről nézve nem tartalak hibásnak a történtekben, a történet alapján érhetően és jóhiszeműen jártál el.
első válaszoló: jol átgondolva, olykor-olykor én is ezen a véleményen vagyok, ha most ilyen, mi lesz később...
2xSü:
1.a család magyar, semmilyen más kultúrábol nem származnak..ezért is volt számomra meglepő a szituácio,amikor még a a sír nem volt betemetve,a virágokat meg az emberek minden felé lerakták, mellőlem elment a párom, mire odanéztem nála már nem volt virág, és az egyik unokatesojának a párja (aki ebben az esetben ugyanolyan szinten tartozik a családhoz mint én) tőlem kérdezte hova kéne tenni a virágainkat, ő sem volt tisztában a helyzettel.
2. A szememre lett nagyon csúnán vetve ez a részvét dolog, és el is gondolkodtam magamon- bár eleinte szívtelen féregnek éreztem magam tőle, ugyanis úgy is lett előadva..másodsorban arra jutottam, hogy úgy fogok bocsánatot kérni, hogy nem keresek rá kifogásokat,nem lesz benne hogy "DE". Tehát én 3napig folyamatosan teljes felelősséget vállalva őszinte bocsánatot kértem, és megkérdeztem mivel tehetném jóvá vagy enyhíthetném a dolgot. Egyszerűen már nem tudtam hogy kéne elnézést kérnem, és egyetlen reagálást sem kaptam rá.
3. Ez a családhoz tartozom dolog is megfordult bennem,mivel eleve ott is álltam mellettük mikor az emberek részvétet kívántak. Párombol indultam ki,aki alig alig szolt hozzám, én sem mertem hozzá,féltem hogy rosszat mondok. Ezértis nem mondtam másnak sem. Attol függetlenül érezhette hogy ha kell,ott vagyok neki. A halotti toron segédkezni akartam az ételek felhordásában, italoknál, és utolag az elpakolásnál is. De minden egyes alkalommal az volt hogy "vagyunk elegen,megoldjuk". Innentől én senkire nem fogom magam ráerőltetni.
4. Elköszönéskor odamentem párom mamájához (akinek ugye a férje volt) és megpuszilgattam az arcát, ugy koszontem el tőle, mert nagyon nagyon szeretem őt.
5. A párom a halotti toron bújt hozzám,láttam hogy szuksége van rám..egyetlen mondatot szoltam( amit lehet nem kellett volna) mégpedig hogy: ha jolesik nyugodtan add ki,nem kell szégyenlened semmitsem... Erre ő kikapta a kezét az enyémből és annyit mondott " ne szekálj".
6.Én mikor már anyukám megnyugtatott hogy nem vagyok rossz ember, el mertem mondani hogy mit csináltam,azoknak akik kérdezték mi tortént. Nem ködösítettem,a magam hibáját is teljesen elmondtam. Párom nem beszélt velük,talán csak ma, és szoltam neki hogy legalább a saját barátainak mondja el ő a szituáciot,mert nekem enélkül is elég rossz. Erre annyit mondott hogy ő nem tehet rola, tudom mi verte ki nála a biztosítékot, azt meg nyugodtan elmondhatom nekik,ha MEREM...ezekután megint egy utolso rohadnéknak éreztem magam.
7. Számomra ennek a sztorinak se eleje se vége.2 órával azelőtt, hogy az anyukája sírva ment volna be hozzá (amit én amugy nem láttam,mert ugye nem votlam ott), még szeretgetett,puszilgatott,magához huzott, sutivel etetett és ugy köszönt el tőlem hogy 3 nap mulva jön de addigis hiányozni fogok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!