Leszbikusok és biszex lányok válosznátok a lenti kérdésekre?

1. 11 évesen kezdtem érezni, de először szerelmes 15 évesen lettem, akkor tudtam biztosra.

2. 17 évesen mondtam el édesanyámnak, ő elfogadta, sőt, korábban mondta még azt is hogy örülne is neki xDD

Előtte pedig barátnőimnek mondtam el 16 évesen.

3. Én jól éreztem magam, bár eleinte furcsa volt a felismerés, amikor 11 évesen rájöttem, hogy érdekelnek a csajok, és jobban megnézem őket mint a fiúkat. Miután iskolát váltottam, mert 9-es lettem, és olyan suliba kerültem, ahol rengetegen felvállalják, még könnyebb volt elfogadnom a dolgot és jó volt tudni, hogy nem vagyok egyedül :))

4. Községben élek, Budapesttől 30 km-re, északkeletre :DDD iskolába Pestre járok.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy felkelsz, és egyszer csak rádöbbensz.

Mindig tudtam, hogy ebben más vagyok, csak akkor még azt nem tudtam, mit jelent. Rólam mindenki tudja, pedig nem mondaná meg senki, sőt sokan el sem hiszik. A család/barátok jól fogadták, édesanyám és a párom szinte barátnők.

Budapesti vagyok.

hát én nem siettem el, az biztos.

Általánosban (13-14 évesen) furcsa volt hogy egyre többször mondják: nézd milyen helyes srác! Én meg néztem, de nem láttam. Fiúk voltak, érdektelenek. 16 évesen egy rockfesztiválon megtörtént az első csók, szimpatikus volt a pasi(20), igazán nem lehet panasz rá de utáltam ha megcsókol. Semmire nem gyankodtam. 18 évesen egy helyi sráccal össze is jöttünk, de ugyanaz volt: kedves, vicces, de csók közben csak arra gondoltam, legyen már vége, meddig akarja még, na jó ha ő nem fejezi be akkor majd én!

Művészeti középiskolába jártam, az osztályban 6 fiú és 21 lány volt. Ott mindenki csodabogár volt, igazán jól megértettük egymást a többséggel(volt 1-2 közönséges plázacica, nálunk ők voltak a különcök). Ott nem volt titok ha valakinek volt homo kalandja de nyíltan magát senki nem mondta annak. Ekkor már magamnak bevallottam, hogy érdekelnek a nők, de mindig találtam magyarázatot, most feminista vagyok, most androfób, most férfigyűlölő... És komolyan is gondoltam. Megfordult persze néha a fejemben, de aztán mindig arra jutottam hogy ez nem velem fog megtörténni. Abban az osztályban volt 2 ember, akinek félelmetesen nagy érzelmi intelligenciája volt: az egyik a szobatársam. Egyetlen gyors köszönésből levágta hogy két ember közt mi van, de ő egyébként olyan kis butus tudott lenni hogy rendszeresen amikor látta hogy jön az autó, kilépett elé, aztán kétségbeesett hogy megálljon-e vagy sem, úgyhogy lépett egyet aztán megállt, megint lépett és megint megállt... szegény autósok sokszor kiakadtak ha nem rángattuk el gyorsan. Na, a másik lánynak nem volt ennyire penge az EQ-ja de neki sok füves, művész, színész, zenész(ez a 4 egyébként nem zárja ki egymást), tehát rengetegféle barátja és kapcsolata volt és maga is egy szabadszellemű, mondhatni 'világlátott' ember volt, barátoktól visszahallottam néha hogy szerinte leszbi vagyok. Komolyan gondolkozóba estem, de kimagyaráztam magmnak. Szalagavatón, mivel kevés volt a fiú, szokás volt más iskolákból táncpartnert hívni. Keringő volt a terv, de hogy engem idegen pasi fogdosson, és még ő tegyen ezzel szívességet, ez elfogadhatatlan volt. Viccból felajánlottam az egyik barátnőmnek hogyha ki mer öltözni nagyon qrvás-csillivilli abroncsos estélyi ruhába(egyébként mindenki abroncsosat választott, ez így volt szokás), akkor én eöltözök pasinak és nem kell pasit keresnünk. Azonnal belement. Még mondtam is neki, hogy emiatt már végképp nem fogom tudni lemosni a leszbi jelzőt:D Egymagasak voltunk, de ő sovány én meg többésev atlétika és küzdősportok miatt izmosabb típus. Tartani a törékeny kezét, átfogni a vállát, irányítani a lépéseit, ha elvéti összemosolyogni, én megfogadom hogy jobban vigyázok az ő lépésire, ő megfogadja hogy jobban vigyáz a sajátjára. Iszonyatosan élveztem a szerepet. Sikerült elintézni hogy a színház ruhatárából kölcsönözzek, így egy méretben tökéletes, minden részletében férfi frakkot fillérekért tudtam kölcsönözni. Teljesen olyan volt mint a Titanic-beli gazdagok frakkja. A cilinderben a 70 cm hosszú hajam kényelmesen elfért, lakkcipő, frakk-ing, mellény, csokornyakkendő, vékony fehér kesztyű, minden tökéletes volt, bár a mellem csöppet árulkodott, de a vendégek első látásra így is fiúnak tippeltek.

Na, kicsit elszaladt a ló, de a lényeg, hogy még ezek után is komolyan hittem hogy más lesz a magyarázat, én nem lehetek leszbikus. Leérettségiztünk, kitört a nyár, sok filmet néztem, és egy japán anime után állt össze a kép, és vált világossá hogy 1+2 az bizony 3. Rég megvolt az kirakós összes darabja, de csak akkor állt össze. Már elmúltam 20 ekkor. Sokaknak nem mondtam el, család pl kizárva. A középiskolai barátnőmnek(nem annak akivel táncoltam) elmondtam, azt mondta meg is lepődött meg nem is. Vele nem találkozok sokat mert más egyetemre mentünk, de karácsonykor pl együtt mentünk el a bécsi vásárba, és semmi nem változtott, inkább elmélyült a barátság. Az egyetmi barátosnéim közül tudják páran, de emiatt soha nem ért engem kellemetlenség, sokszor viccelődünk is vele. Remélem kimerítő válasz volt:D

Én kb. 8 évesen "jöttem össze" egyik bnőmmel, ez amolyan gyerekszerelem-féleség volt, bár nem is tudom igazán. Csókolóztunk (vagy csak szájra puszi volt, ki emlékszik arra?), aztán valahogy vége lett. Igazéból nem is nagyon foglalkoztam vele, de aközben és az után is folyamatosan görcsölt a hasam. Gondolom közben azért, mert "húú szerelmes vagyok", vagy azért, mert ez nagyon furcsa volt, utána pedig (szerintem) azért, mert nem tudtam ezt az egészet hova tenni.

Később egy biszex lány udvarolt nekem, meg mondta, mennyire szeret, de én határozottan elutasítottam.

16-17 éves koromban belezúgtam egy eléggé különös lányba, de nyugtatgattam magam, hogy, mivel fiúsan viselkedik, meg ilyesmi, végül is egy fiút szeretek.

Később valahogy belém csapott a felismerés, hogy "hoppá, lehet szeretem a lányokat (is)?" (Onnantól kezdve megszűntek a hasi görcsök. Közben az is feltűnt, hogy mennyi bi ismerősöm van).

Én pár barátomnak mondtam el, nekik nagyon tetszett a dolog, persze eleinte ledöbbentek, de, mondhatni örültek neki.

Vas megyei vagyok, egy kis falucskában élem mindennapjaim~

en valahol mindig is tudtam, csak 9 evesen nem nagyon tudtam hova tenni ezt az erzest.bevallani magamnak hogy mas vagyok talan 14 eves koromban sikerult, az pedig hogy lepjek is valamit csak ebben az eletevemben :) es oszinten mar nem is annyira furcsa erzes ez :) eddig 2 baratnomnek mondtam el, ok nagyon jol fogadtak semmi nem valtozott a baratsagunkat illetoen. Most tervezem hogy majd anyukamnak is elmondom de csak ha lesz egy komolyabb kapcsolatom.bar kicsit felek mert anyukam eleg homofob de bizom benne hogy ha szeret ugyan ilyen jo marad a kapcsolatunk:)

16/budapest