Mit csináljak a kislánnyal, illetve az anyukájával? (bővebben lent)

Tavaly szeptemberben nővérem barátnője keresett valakit, aki angolul tanítaná a 12 éves lányát. 500Ft-os órabérért elvállaltam, 2 órát tartottam neki egyszerre, azaz 1000 Ft-ot kaptam egy alkalomért. Én utaztam ezért 45 percet, ezt a békát le is nyeltem, mindegy volt, kellett a pénz, mert elég rosszul álltunk anyagilag. Itthon mindig tisztességesen felkészültem, kiírtam neki színessel a nyelvtant magyar és angol magyarázatokkal tarkítva. Ismételtem vele, és igyekeztem a lehető legtürelmesebb lenni. Sokszor jókat nevettünk az órákon.

A döbbenet most ért (eddig csak szódogákat írattam vele), írattam vele az éves anyagból, amit én adtam le neki egy dolgozatot. (Személyes névmások, melléknév fokozás, egyszerű jelen és múltidő használata). Még a szeptemberben tanított személyes névmásokat sem tudta normálisan... Kapott egy jóindulatú kettest...

Másik fele, hogy fél 6-ig tartottam neki az órákat, de ő már 5:20-kor sajtkukac volt, hogy legyen vége az órának, mert kezdődik a kedvenc sorozata, és nehogy lemaradjon róla...

Azt érzem, egy évi munkám ment a levesbe, nem voltam megbecsülve, mert ilyen nevetséges összegért ma már senki nem tanít (pláne nem nyelvet), én utaztam, én vittem kölcsönbe a könyveimet a lánynak...

Most mondjam meg az anyjának, hogy a lánya egész idáig cseszett tanulni, ő meg dobálta ki a pénzt az ablakon??! (mert én ezerszer kérdeztem, hogy ugye világos, mert ha nem érti, szóljon, elmondom még hatszor is szívesen, ha az az ára annak, hogy megértse- így nem érzem magam hibásnak...)Mit tegyek?