Csak szeretném kiírni magamból, hogy mi bánt. Lehet, hogy depresszió nem tudom?

Ebben a hónapban elég rendesen összejöttek a dolgok. Kaptam hideget meleget bőven. Azelőtt sem volt habostorta az életem, de úgy érzem egyre lejebb csúszok. Az anyám kisgyerek koromban nagyon sokat veszekedett velem, gyakran ok nélkül rajtam vezette le a feszültségeket. Gyakran olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy miattam lesz öngyilkos stb. Szerintem ez egy óvódás korú kisgyereknek azért elég kemény. Ez így folytatódott amig a szüleim el nem váltak és nem költöztem apukámhoz. Az az igazság, hogy amikor szükségem lett volna lelkitámaszra a családom részéről nem kaptam meg. Nem segített senki. Egy kisgyerek szerintem az ilyeneket egyedül nem tudja feldolgozni. Azóta elég sok idő eltelt, de a mai napig kihatással van az életemre és a mai napig könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut. A másik dolog, hogy szerelem terén sem voltam túl szerencsés egyik csalódásból a másikba lépdeltem két nagy szerelmem volt egyikre sem sajnáltam se időt engergiát, se pénzt. Annak is az lett a vége, hogy én lettem megcsalva, megverve és azt kaptam vissza, hogy alaposan tönkre teszik az életem, mert "megérdemlem". A múltkor a mostani párom (mostani nagy szerelem) az egész telep füle hallatára járatott le és alázott porig plusz 1 pofont is kaptam és azt ordibálta, hogy addig nem fog békén hagyni amig nem fogok sírva könyörögve feküdni a padlón, mert egy rohadt féreg vagyok. Azért hallgattam végig mert kutyát sétáltattam és jött utánnam. Kezdek besokkalni. Próbáltam az iskola felé fordulni arra koncentrálni, de ott meg azt hiszik, hogy link vagyok pedig bejárok, jegyzetelek tanulok, de ilyen gondok mellett nehéz. Mindenki belémrúg ahol tud. (lelkileg) Én vagyok a sz.ar szemét. Most is itt üvöltött az ablak alatt a volt barátom amikor már így is kivagyok lelkileg. A szobámból kb kimenni nem merek. Sírni is csak titokban merek, ha senki nem látja. Most is ráz a hideg, hányingerem van, kavarog a gyomrom a torkom összeszűkült és gombóc van benne. Annyira erős félelemérzet és szorongás alakult ki bennem. A szobámba is bezárkóznák kulccsal, ha lenne. Annyira sokan bántottak már lelkileg szavakkal, mondjuk volt, hogy tetlegesen is, hogy nem merek kimenni. Komolyan nagyon félek. Itt van és ordibál a házunk előtt. Ha meg kinyomom a telefont akkor az ablakot veri és felhúzza a redőnyt úgy ordít. Nem tudom mit csináljak, aludni sem bírok az idegtől...

21/L