Miért vagdossa magát annyi ember?

Én nem vagdosom magam, de teljesen megértem azokat akik ezt teszik. Én is tenném, de tudom, hogy ha kiderülne, akkor "lecsesznének", hogy minek csinálom és hagyjam abba. Ezt már előttem is írták, hogy hiába tudtak róla az emberek, hogy vagdossa magát, akkor sem segítettek rajta, hanem tovább bántották még azzal is, hogy cseszegették érte. Na én pont ezért nem vagdosok, mert akkor még azért is én leszek a hibás. Ehelyett én szeretek (szeretnék) veszélyes helyzetekbe kerülni. Szinte várom, hogy történjen valami. Pl: éjjel 2-kor simán elmegyek az erdőbe "sétálni", vagy a város legveszélyesebb környékén bóklászom céltalanul órákon át persze szintén éjjel. Tulajdonképpen én is kárt akarok tenni magamban, de ezt úgy próbálom elérni, hogy mások által. De hát csak nem akar összejönni. Annyi támadásról hall az ember a híradóban, de ha valaki akarja, hogy megtámadják érdekes módon nem akar össze jönni.

Ha mások tennének bennem kárt, akkor sajnálnának, mert áldozat lennék, de ha önmagamban teszek kárt, akkor nem sajnálnak, hanem cseszegetnek érte.

Tulajdonképpen ez is figyelemkeltés, már ha összejön.

Még ekkora butaságot nem hallottam. :)

Vagdosással megoldani a problémát?

Szerintem észre kéne venni, hogy másnak is vannak problémái. De Ők megpróbálják MEGOLDANI. És nem csonkítják meg magukat. Most gondoljatok bele... Hogy fog ez kinézni 60 éves korotokban?:))

Ezt kellett csinálni, mert nektek olyan nagy problémáitok voltak.

Nem tudjátok, mit csináljatok? Sportoljatok, vagy bármi mást. Csak ne ezt.

Sajnos ezzel NEM OLDÓDIK MEG A PROBLÉMÁTOK. Ahhoz, hogy rendben legyetek, tennetek kell. Nem a szobába ülni és vagdalni az ereteket. Gyakoroljatok önkontrollt.

(Ezzel nem akartam senkit megsérteni, csak egy vélemény.)

Mindig is elítéltem azokat akik vagdossák magukat. Tegnap nekem is sikerült viszont idáig jutnom. Szégyellem magam érte. De esküszöm jól esett. Nem kellett elviselnem a lelkifájdalmat. Nem, nem összevesztem a barátnőmmel. Nem ilyen pitiáner gondok. Pedofillal való találkozás viszont már nem kellemes. Szerintem ez már majdnem jó ok erre. És segít elviselni a lelki traumát. Addig sem kell erre gondolnom. Csak a vérre, és a pengére. Nem mondanám mazochizmusnak. Nem élvezem a fájdalmat, csak azt, hogy a lelkifájdalmam "csillapítja". Nem divatból csináltam. Máskülönben nem hosszú ujjú blúzban és pulcsiban járkálnék.. :)

És ez valóban nem megoldás. Csak pillanatnyi segély. És amit az egyik válaszoló írt is.. Dr. House.. :) Endorfin bizony^^

Rill voltam, 17/L :)

Ó, eddig így volt. Tényleg magán vezette le az ember a szomorúságot, dühöt, tehetetlenséget, akármit. De mára.. "divatos" lett a sok tinip*csa körében. Mindenkinek felvágott csuklók, és tiszta véletlenül még feltűrik a pólót, hogy "naaaaa figyeljmár, én is vagyok annyira f_szagyerek, hogy követem a többi birkát, de én igenis szomorú vagyok és meg akarok halni" . Kérlek... Ha fájdalomból tenné, nem mutogatná senkinek

Istenem hová fajul ez a világ..