Hogy tetszik ez a sztory? Ha tetszik, folytatom majd.

2. Rész

Johnny Lingo olyan ajánlattal kezdte meg a tárgyalást,ami mind Samet, mind egész Kiniwatát meglepte és megörvendeztette: „Sarita apja, nyolc tehenet kínálok neked a lányodért!” Öt hónappal az esküvőjük után egy férfi érkezett látogatóba Johnny Lingóhoz Nyugatról. A vendég előzőleg Kiniwatán volt, ahol elmesélték neki a nyolc tehén történetét. A sziget lakói ennyi idő múlva is azon mulattak, hogy Sam Karoo, a legrosszabb üzletember a szigeten hogy vezette orránál fogva a gazdag fiatalembert a szomszéd szigetről. Nurabandin ezzel szemben Johnny

Lingo nagy tiszteletben állt. A szigeten senkinek sem

jutott eszébe még csak elmosolyodnia sem a háta mögött,

ha a neve fölmerült.

Johnny Lingo első kérdése az volt a nyugati vendéghez:

– Feltételezem, hogy Kiniwatán már hallott rólam.

Onnan való a feleségem.

– Igen, tudom.

– Mit beszélnek rólam az emberek?

– Hát, azt mondják … hogy az elmúlt ünnepek alatt nősült.

A látogató szemmel láthatóan meglepődött ezen az egyenesen neki szegezett kérdésen. Johnny Lingo észrevette

a vonakodását, és igyekezett további információt

kicsikarni belőle. Végül a vendég beszámolt arról, hogy

mit hallott Kiniwatán.

– Azt mondják, hogy nyolc tehenet fizetett a menyasszonyáért.

Szeretnék tudni, hogy miért?

Ebben a pillanatban egy csodaszép fiatalasszony lépett

a szobába, hogy egy csokor virágot tegyen az asztalra.

Megállt egy pillanatra, hogy rámosolyogjon

Johnnyra, majd könnyű léptekkel kiment. A vendég

még soha életében nem látott ilyen szép nőt: az egyenes

vállak, a határozott áll, a sugárzó szemek – mindezek egészséges öntudatról tanúskodtak, amivel bárki egyet is értett. Johnny Lingo félreérthetetlen

büszkeséggel a hangjában mondta: – Ő Sarita, a feleségem.

– De – ellenkezett a látogató

– hiszen ő … ő csodaszép!

Kiniwatán azt mondták, hogy jelentéktelen, és hogy Sam

Karoo Önt az orránál fogva vezette.

Mosoly áradt szét Johnny ábrázatán.

– Úgy gondolja, hogy túl sok volt érte a nyolc tehén?

– érdeklődött.

– Semmi esetre sem – igyekezett biztosítani őt a

vendég – de hogy lehetséges az, hogy ennyire megváltozott?

Johnny újra komoly lett.

– Belegondolt egyszer is abba – kérdezte – hogy mit

jelenthet egy asszonynak, ha azt kell tudnia, hogy a férjének elég volt a legalacsonyabb árat fizetnie érte, amikor megkérte? Ha később összejönnek az asszonyok, és

túl akarják szárnyalni egymást abban, hogy kiért mennyit

fizetett a férje, és az egyik négy tehenet említ, a másik talán még hatról is beszélhet, mit érezhet az az asszony, akit egy vagy két tehénért adott el az apja? Képzelje csak el! Én nem kívántam volna ilyet az én Saritámnak.

Aztán így folytatta Johnny:

– Azt akartam, hogy Sarita boldog legyen, de még többet is akartam. Ön azt mondja, hogy megváltozott, és ez így is van. Sok dolog meg tud változtatni egy nőt,

külső és belső hatások. De az a legfontosabb, hogy ő

mit gondol önmagáról. Míg Sarita Kiniwatán volt,

semmire sem értékelte magát, de most tudja, hogy minden

nőnél értékesebb itt a szigeten.

– Feleségül akartam venni Saritát – fejezte be történetét

Johnny. – Csak őt szerettem, senki mást, de én

olyan feleséget kívántam magamnak, akinek nyolc tehén

az értéke!

Ebből a történetből rájöttem, hogy mi „8 tehenet érő nők” vagyunk Isten számára. Mert Ő – ugyanezt az

elvet alkalmazva – a legmagasabb árat fizette értünk!

Elisabeth Mittelstadt

Lydia magazin – 1994. december