Szokott olyan lenni, hogy nagyon nem úgy történnek a dolgok ahogy eltervezitek?
Egy szobromat szerettem volna bronzból kiöntetni és egy tanárommal előre megbeszéltük, hogy segít megcsinálni a formát.
Amikor bevittem a suliba a gipsz szobrot először csak beszéltünk róla, majd később csupa oltásokat kaptam, hogy mennyire nincs lecsiszolva, hogy ezt nem érdemes bronzból kiönteni, ne is szarakodjak a formával, ők a helyemben kidobnák. Pedig én, tisztán látom mit akarom, miért olyan a szobor amilyen. És ha esetleg másképp áramlik a beszélgetés teljesen más végkifejlet is kijöhetett volna a dologból.
A vége az lett, hogy elmagyarázták hogyan csináljam meg a formát. Visszahozom, és itthon megcsinálom. És persze körbe röhögtek, hogy ilyen hülyeség miatt csináltam ekkora bazi nagy felhajtást.
Szép.
Jólesett.
Jó ötlet, bár a segítsége azért kell, mert nála van viasz.
Én mindenféleképpen szilikon formát akarok használni, drágább ugyan de könnyebb használni, elegánsabb, sokszorosítható. És ebbe önteném a viaszt. A tanár szerint ez őrültség. Simán vegyek a tárgyról gipsznegatívot (szanaszét reped, törik, lehetetlen normálisan megcsinálni) és abba öntsem a bronzot.
Most ha beállítok hozzá, hogy no kéne egy kis kölcsön viasz, hülyének fog nézni mert nem fogja érteni miért a (számára bonyolultabb) lépést választom.
Számomra kevésbé bonyolult beönteni, kigőzölni a viaszt, mint szarakodni a gipsz felkenésével, szappanozásával, összedrótozásával.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!