Meddig fog tartani ez az időszak?
Édesanyám 1 hónapja hunyt el, nagyon nehezen viselem! Alig alszom (most sem megy), alig eszem, nagyon befordultam. Állandóan azt érzem, hogy sírni kell... Sajnos mindig is visszafogtam, mert szégyelltem/szégyellem, de ez esetben sokszor nem tudom visszafogni. Próbáltam lekötni magam (tettem is itt fel kérdést a napokban, azt ajánlották, hogy csináljam, amit nagyon szeretek, az eltereli a figyelmem.) Nem akartam kimozdulni itthonról, de elmentem az erdőbe, gondoltam, hogy megnyugtat majd a csend és a természet. Sajnos nem segített, rosszabb lett... Előjött egy csomó emlék és alig tudtam visszafogni a sírást! Egy kicsit ki is jött, de nem engedtem nagyon. Akik éltek már át hasonlót, vagy akiknek a környzetében ált már át valaki hasonlót, tőlük kérdezem, hogy meddig fog tartani ez (?) Olyan rossz, hogy mindig gombóc van a torkomban! Túl mélyen érint a történtek, még nem szakadt fel igazán a fájdalom. Attól is félek, hogyha egyszer kitör...
Kérek Mindenkit, hogy csak normális választ írjon, most nincs kedvem a komolytalan dolgokhoz!
Szia, kedves 1. válaszadó!
Köszönöm szépen az értelmes választ és a részvétnyilvánítást is!
Sajnos az a baj, hogy annyira megszoktam már, hogy elfojtom... Tudom, hogy nem jó, de tényleg szégyellem! Ma is csendes helyen voltam, ott az erdőben és jött volna, de nem mertem teljesen elengedni, mert éreztem, hogy akkor nem lesz megállás... Azt figyeltem, hogy látott-e valaki:S Tudom, hogy nem szabad visszafogni, de nem tudom kiengedni, mert itthon nem lehet, máshol pedig... nem akarom, hogy valaki meglásson. ...de lehet, hogyha kocsiba ülnék és messzebbre mennék, ahol tényleg nincs senki, akkor lehet, hogy segítene.
Köszönöm a választ!
Köszönöm Neked is, kedves 2. válaszadó!
Igazatok van... Talán most nem kéne azzal foglalkozni, hogy ki néz! Tényleg könnnyebb lenne, ha engedném:S Az a baj, hogy az az igazi, mélyről jövő sírás, ami ilyenkor jön az emberből, még nem tudott felszínre törni és érzem, hogy feszít, de nem jön! Viszont tartok is tőle, hogy egyszer kitör...
Köszönöm a választ!
Szia,
Fogadd őszinte részvétem. Sajnos tudom min mész keresztül. Én két éve veszítettem el anyukámat. Elég fiatal is volt még és ráadásul olyan hirtelen és váratlanul történt. Én is az a fajta vagyok, aki ritkán sír, azt hiszem hogy ezért is tartott sokáig feldolgozni. Nem is tudom fel lehet-e ezt dolgozni igazán, inkább csak el lehet, el kell fogadni, hogy az élet megy tovább. Nekem az segített, hogy meghallgattam az elején sokszor egy hangfelvételét, és akkor ki tudtam sírni magam. De például ha meghallom a kedvenc dalát valahol még ma is kerülget is sírás. Mindig nagyon fog hiányozni neked, ez biztos. Én időnként beszélek hozzá, csak úgy magamban, a fejemben. Azt hiszem, hogy hall engem, és lát és vigyáz rám akárhol is van. Ez vigasztal csak, hisz tudom hogy sosem kaphatom vissza. Nekem az elején sokat segített a tánc is, az lekötött, felszabadított. Aludni is tudtam, rám hullámokban tört a gyász. De egyre ritkább lesz. Nem akarlak még jobban elkeseríteni, de nekem az első év szinte végig nehéz volt. Ott volt még plusszba az is, hogy ijesztő volt hogy egyedül maradtam a világban, nincs senki (családtag) akihez fordulhatnék ha baj van. Mindenképpen sírj, mert az segít. És az az egészséges. Kitartás, légy erős. És nincs mit szégyellni a síráson.
Köszönöm Neked, kedves 4. válaszadó!
Köszönöm a részvétnyilvánítást és Te is fogadd őszinte együttérzésemet!
Alapvetően én is az a fajta vagyok, aki ritkán sír, tényleg csak akkor, ha nagy baj van. Mint pl. most, a haláleset. Én hiába láttam felvételeket Róla, hiába hallom meg a kedvenc zenéjét, nem tudok sírni:S Illetve tudok, de az "igazi" sírás még nem tudott kijönni. Igen, arra számítok, hogy nehéz lesz az elkövetkezendő egy év... Rám is hullámokban tör a gyász, viszont én aludni is nehezen tudok. "És mindenképpen sírj, az jót tesz." Az a gondom, hogy sűrűn érzem, hogy sírni kell, időnként sikerül, de nem úgy, hogy tényleg megkönnyebbülnék tőle. Várom, hogy megkönnyebbüljek, de közben tartok is tőle, hogy valamikor felszínre fog jönni, ami még nem tudott...
Köszönöm Neked is a választ!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!