Tönkreteszi az életemet a szépség. Utáljam a szépet, mert csúnya vagyok? Miért érzem rosszul magam, ha a szépségről van szó?

Úgy érzem ennek a szörnyűségnek már sosem lesz vége, és én nem akarok így élni. Lehet valaki ezt szánalmas nyafogásnak véli, de próbálja már ki legalább egy hétig! Véleményem szerint a legkínzóbb halál is leányálom ennél. Mi a megoldás? Miért kellenek ilyen életek? Megmondaná nekem valaki? S miért én? Miért nem ő? Ő miért kapta ezt, és én miért nem? Ő miért egy kiálhatatlan boszorkány, és én miért vagyok egy rendes ember? Miért vannak ezek? Évek tűröm az emberek lenézését, meddig fog még ez menni? Meddig?