Volt valami félelmed gyerekkorodban ami most már viccesnek tűnik? (tovább lent)

Nekem is WC félelmeim voltak

amikor lehuzzuk akkor zugás van utána ideig mert feltölti a tárolo izét.

na én azt hittem hogy ijenkor előjön a WC ördög és magálvalvisz a WCbe.ha hallottam ezt a hangot akkor mindig leszaladtam a lépcsőn (nem 1szer le is estem vagy gurultam mert ugy gyorsabb)és csak akkor mentem vissza mikor elállt a hang.utána megnéztem hogy elvitte-e az ördög valamejik családtagomat.ez 4éves koromtol 8ig volt.emléxem még hogy akkor voltam életembe a legjobban leszidva amikor már untam a lépcsőn szaladgálást és gurulást.ezért kimentem a garácsba és nehezen felcipeltem a bobot és abba csúsztam le a lépcsőn.Ami persze eltört

Kiskoromban (kb. elsős koromig) a szippantós kocsitól féltem, de valami iszonyúan. Mindig rettegtem, hogy majd hozzánk is eljön. Arról persze gőzöm nem volt, hogy az nem magától jön, hanem hívni kell, ráadásul nekünk be volt kötve már akkor is a csatorna. De az utcában még voltak, akiknek nem volt csatornázás, és hozzájuk jött időnként a szippantós kocsi... hát az valami iszonyú félelemmel töltött el, ilyenkor mindig megpróbáltam aludni, hogy addig se vegyek róla tudomást... nem tudom, miért féltem annyira tőle, talán mert nagyon hangos volt, meg büdös is... Aztán valahogy elmúlt.

Másik nagy félelmem: a nappaliban volt a tévénk. Volt ott egy kihúzható rekamié, ilyen drapp csíkos huzata volt a kihúzható résznek. Hát az valamiért nagyon ellenszenves volt nekem. Egyszer csak kitaláltam, hogy nem ülhetek rá a rekamiéra, mert elnyel (!). Ezt persze nem mondtam meg senkinek a családban, de bejelentettem, hogy nem megyek be többet a tévés szobába. Szüleim ezt el is fogadták (!). Hoztam egy széket, betettem a küszöb elé, fölültem a szék támlájára, hogy lássam a tévét, és úgy néztem. :D Szegény apám mindig jött utánam, és fogta a szék támláját, nehogy felboruljak. :D

Aztán végül a nálam egy évvel idősebb nővérem kúrált ki ebből a félelemből. Mondhatni sokkterápiával. Bement a szobába, nekem megragadta a csuklómat, és elkezdett befelé húzni. Én üvöltöttem, hogy ne, meg persze fájt is, ahogy húzott... de egyszer csak sikerült neki. Ahogy szobában teremtem, rögtön kirohantam, de furcsa módon onnantól kezdve elmúlt a félelmem a rekamié iránt... :D :D

26/N

-A nagymamámék fölött lakott egy drogos és alkoholista nő, aki sokszor rettenetesen visított az éppen aktuális pasijával, és ilyenkor a tányéroktól kezdve, a fonott székekig minden repült ki az ablakon. Én borzasztóan féltem tőle, mert azt hittem boszorkány, és el fog rabolni. Ez vicces, de maga a szitu még ma sem lenne az.

- Szintén a nagymamáméknál volt a falon egy busóálarc, ami elég ijesztő képet vágott. Le kellett venniük egy időre, mert nagyon féltem tőle. :D

- Otthon nem mertem sötétbe lemenni a pincébe, mert attól féltem kinyúl egy kéz és beránt. :D

Nagymamámnál az egyik vécében miközben ültél pont háttal volt neked egy kis ablak fej fölött és mindig attól féltem hogy benyúl egy kéz és elragad ezért vécézés közben állandóan hátra tekintgettem.

Meg mindig féltem ha vendégek jöttek, egyszer pl bebújtam az asztal alá de abban a szobában ahol a szülők beszélgettek és a vendégségbe jött apuka meg kezdte emelgatni az asztalt én meg kiabáltam és húztam vissza (olyan asztal volt amibe lehet dolgokat pakolni alul) XD de ilyenkor még nagyon kicsi voltam.