Találtam egy cikket a jelenkor és a régi idők nőideáljáról. Vélemények a témával kapcsolatban? (link)

fogd meg a távkapcsolót és vedd ki belőle az elemet.

am nemcsak ezekkel van a probléma. én lassan neten sem nézem meg a híreket mert a tények minden hírt 2x elmond.

am meg azt adják amire kereslet van. ez teljesen természetes.

gazdaságtan.

én első körben nem is értettem, hogy miről beszél. aztán bevillant, hogy mintha lett volna valami fickó a vv-ben, akinek mintha feleségkeresős sót igértek volna. (a hírkeresőn olvasom a híreket és még ha nem is kattintok rá, egy-egy cím azért megmarad) aztán eszembe jutott, olvastam, hogy más időpontban rakták mittudoménki párkeresős műsorát az eurovíziós baromkodás miatt.

na itt állt össze a kép, hogy miről is beszél...

magáról a műsorrol nem tudok nyilatkozni érthető okokból, elv nem tetszik, de pl. a káposztástésztát sem szeretem és van olyan, akinek meg az a kedvence. részemről egészségére, ha szereti egye. az meg sem fordul a fejemben, hogy be kellene tiltani.

a cikkben viszont van egy-két dolog, amivel vitatkoznék:

"A legszörnyűbb az, hogy ezek a nők talán nem is tudják, hogy megalázzák nem csak magukat, de az egész női nemet."

ez egyszerűen nem igaz.

ilyet kétfajta ember mond.

az egyik, aki maga is szeretne így viselkedni, de nem mer és nem akarja, hogy ez kiderüljön róla. az ilyen úgy érzi, hogy tükröt tartokkal alé, és minél gyorsabban össze kell zúznia, nehogy más is meglássa benne.

a másik, akik képtelen disztingválni. aki nem ismeri fel, hogy egy csoporton belül azért nem mindenki egyforma.

"A szerelem nem az, ha idealizálom a másikat és nem veszem észre a hibáit. A szerelem pont az, ha nagyon is látom a hibáit, és ennek ellenére, ezekkel együtt szeretem! Mert ha a hibáit nem veszem észre, vagy nem akarom észrevenni, nem őt szeretem, hanem egy nem létező álomképet. Az ilyesmire reális házasságot nem lehet építeni."

ez egy szép ábránd, csak sajnos nem igaz. a szerelem pont az az állapot, amikor idealizáljuk a másikat. pontosan az figyelhető meg a párkapcsolatokban, hogy az elején minden a legnagyobb rendben van. mert szerelmesek. gyönyörű szépen mutatják pl. házasság-válás statisztikák, hogy 3-5 éve után (attól függően, hogy milyen hamar házasodtak össze) van egy vízválasztó. amikor elmúlik a szerelem, elmúlik a másik idealizálása és jönnek a feloldhatatlan ellentétek. nameg a válás.

amit ő szerelemnek hív, az a nagybetűs SZERETET. amikor ismerem a másikat, tudom a hibáit és mégis szeretem. életen át szerelmesnek lenni csak akkor lehetséges, ha nem ismerem a másikat, vagy romantikus regény/film főszereplője vagyok. máshogy nem megy.

"A valódi, egészséges életben a férfi dönt egy nő mellett, annak udvarol, a nő pedig választ azok közül, akik udvarolnak neki."

vagy nem. ez erősen kultúrafüggő.

a hagyományos keresztény kultúrkörben a nőnek alárendelt szerepe van. életének elején az apjától, késöbb a férjétől függ. sokáig jogilag nem is volt önálló személy, gyakorlatilag gyámság alatt állt. ezért azán a további élete szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy kinek adja oda a kezét, mind társadalmi, mind gazdasági, mind személyes szempontból. (egyszerűen fogalmazva, irigylik-e, van-e pénze, elverik-e) ezért aztán a lány kezének elnyerésért egy nagyon komoly megmérettetésen kell keresztülmenni. ezt hívjuk udvarlásnak. de azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak, voltak olyan férfiak, akik társadalmi, gazdasági kritériumokat elég kimagaslóan teljesítik. az ő esetükben mindig fordított volt a helyezet. őértük mindig is versenyeztek a nők.

más kultúrkörökben, ahol a nő szerepe nem ennyire alárendelt, az udvarlás sem ennyire egyértelmű. ott általában a magasabb státuszunak udvarolnak, legyen az férfi vagy nő.

"Az ilyen szemléletű világ korképe a negyvenes-ötvenes feleségek lecserélése egy fiatalabbra..."

a világ mindig is ilyen volt.

az alávetett női szerep miatt, gyakorlatilag sosem volt lehetősége mást kínálni a férfinak, mint a külsejét. még az egyszeri parasztlányt sem azért vették el, mert ügyesen lengette a kaszát.

persze a nő belső értékei folyamatosan jelen voltak, de csak idealizát formában, mint a trubadur költészet, vagy az egyház nőalakjai.

a tényleges belső értékek utáni érdeklődés kifejezetten új találmány és és egy tőről fakad a feminizmussal.