Imádom a panelházakat, lakótelepeket! Van más ilyen ember rajtam kívül?

Az utolsó fotó gyönyörű.

Én Káposztásmegyeren éltem sokáig, egy négyemeletes cseréptetős panelházban, az szerintem teljesen szerethető volt.

Hát, ízlések és pofonok. Én amióta az eszemet tudom, panelban (de legalábbis társasházban) laktam/lakom, nem szeretem. :( Sok zsémbes szomszéd, papírvékony falak, még wc-re se mehetsz úgy el, hogy ne tudna róla a fél ház. De komolyan! Volt, hogy nem vettem észre, hogy elfogyott a papír, és kiszóltam anyámnak, hogy adjon be (nem kiabáltam, mert ott volt épp kb. az ajtó előtt), erre visszaszól egy hang, hogy ide is hozhatna :D Na jó, mondjuk vicces volt, de akkor is milyen már...

No meg a legfőbb oka, hogy szeretnék kertes házba költözni (ami remélhetőleg hamarosan sikerül is), hogy imádom az állatokat, szeretnék vagy 3 kutyát, tehenet meg lovat, az meg panelban kicsit mecerás lenne. :P

ma 02:22

Nem is olyan macerás..Gyerekként a barátnőmmel azon szórakoztunk a panellakótelepen,hogy lestük az ablakból,más ablakokba,hogy ki találjuk ki mi jót csinálhat..Mi a 10-dik emeleten laktunk,és ahol nem volt függöny szépen be lehetett látni..Bizony volt egy lakás ahol nagy meglepetésünkre a kis szobában nagy malac volt kis malacokkal(persze hogy cigányok laktak ott..El sem akartuk hinni,hogy a panel lakótelep ötödik emeletén disznót tartanak...Később a családot kitelepítették..Nem irigyeltük aki oda költözött :)

A csóróságot jelzi-nél kiakadtam, nem tudtam utána olvasni.

Semmi köze a csórósághoz ahhoz , hogy hol, vagy hogyan élsz kedves válaszolól. Az ilyen emberektől bukok ki, de szerencsére csak ily távolról, mert személyesen egyet sem ismerek.

Én is szeretem, és én laktam házban. Én is szeretem hallani, hogy laknak körülöttem, és jóban vagyunk, ha nemis járunk össze, csak 1-el 2-vel, de mindenki szól a másikhoz. Én nem tudtam megszokni a házban, hideg-ride, senkivel nem futok össze, magányosnak találom.

Mindenki másképp éli meg nincs azzal semmi gond.

De hogy csóróságot jelent ekkora b romságot.

Azért hogy fantasztikus,lenyűgöző, eddig még nem jutottam mondjuk a panellal sem.

Én mindig is kertes házban laktam (Budai oldal), csak látogatóban voltam panelban. Hát, őszintén megőrültem olyan kicsik ott a terek, meg minden áthallatszott a szomszédból, a folyosón meg meg tudtam mondani ki mit ebédel éppen.

Dehát mindenki mást szeret, és máshoz van szokva. Én nem tudnék ott élni.

Hát engem már az is nyomaszt, ha csak keresztül kell tömegközlekednem Újpalotán... az egy dolog h a szomszéd mindent hall meg általában a panellakások egy kicsi lyukak, nekem a legnagyobb gond viszont az az iszonyatos szürkeség, betondzsungel :S Mindenfelé nézek, szürke, szürke, szürke, én biztos megőrülnék benne :S Jó mondjuk én elég természetőrült vagyok

24/F

Én egyszer,1 hétig laktam panelban,rokonoknál,na hát soha többet!Nem tudom,hogy lehet kibírni.Persze ha nem lenne más választásom,elfogadnám,de egyébként nem.Icipici minden helység,a szobák egérlyukak,a folyóson oldalazva kell menni,az emberek meg egymás s*ggébe vannak.Nekem ez a véleményem.Viszont imádom a nagy,kertes házakat,amikor tavasszal meg nyáron ki tudsz menni a kertbe,fára tudsz mászni,akár gyerek korban,akár idősebben is:),nyugodtan lefeküdhetsz,leülhetsz a fűbe,és nem kell attól félni,hogy kutya kakiba ül az ember,meg úgy alapból sokkal másabb egy olyan kert ami csak a tiéd,mint egy sima park.Én is természetörült vagyok egyébként!:)

20/L