Hogyan változik meg az élete annak, aki tragikus hirtelenséggel elveszíti a szerelmét?

A férjem két éve és három hónapja álmában halt meg.

Azóta is minden nap rá gondolok. Egy évig képtelen voltam a sírjához kimenni. Mai napig képtelen vagyok az egykori közös kedvelt helyeinkre elmenni, nem megyek be a kedvenc kávézónkba.

A közösen lakott lakást azonnal ott hagytam, nem tudnék ott élni nélküle.

Amióta lelkileg erősnek éreztem magam, hogy a sírjához kimenjek, mindennap megyek; megsimogatom a sirkõvén a nevét és beszélek hozzá.

A szobában egy kis asztalon a fotója van, egy azok közül, amiket készítettem róla, mécsesekkel és a szent kereszttel.

A fájdalmas gyászban mankót a spirituális könyvek hoznak, ezekbe kapaszkodom, hogy pici vigaszom legyen.

Az életem soha nem lesz teljes ezek után...