Mit gondoltok erről az irományról?

Szép

Izgalommal telve még,

Nem sejtettem mi vár,

Miket ad és mit ígér?

Lesz e biztos irány?

S vágyakozva tekintek

A múltba, mely most megichlet,

És egyre csak azt várom,

Újra nyeljen el az álom.

Először még éreztem,

Majd csak tapasztaltam,

Először még léteztem,

Majd létezni akartam.

De vágyakozva tekintek

A múltba, mely most megichlet,

És egyre csak azt várom,

Újra nyeljen el az álom.

Nem mondom, hogy rossz ott,

Minden érzést másít,

Egy világot lerombol,

Gyorsan épül másik.

S vágyakozva tekintek

A múltba, mely most megichlet,

És egyre csak azt várom,

Újra nyeljen el az álom.

A végtelenség apró pont,

Míg zsugorodni látszom,

Meddig tart még? Kérlek mondd!

Elmém ide ne láncold.

De vágyakozva tekintek

A múltba, mely most megichlet,

És egyre csak azt várom,

Újra nyeljen el az álom.

Színek tiszta kavalkádja,

Hang, elnyomott zajok,

Ingerek majd' ezerszámra,

Egyre jobban vagyok.

S vágyakozva tekintek

A múltba, mely most megichlet,

És egyre csak azt várom,

Újra nyeljen el az álom.

Ám a félelem lángja éget,

Mi lesz ha itt maradok?

Folyvást folyó falak s színes

Árnyak között ragadok?

De vágyakozva tekintek

A múltba, mely most megichlet,

És egyre csak azt várom,

Újra nyeljen el az álom.

Most, hogy újra élek, így a

Szép hatása alatt,

Tudatom félig kinyílva

Még odaát maradt.

S vágyakozva tekintek

A múltba mely most megichlet,

És azóta várom a szépet,

Hogy elnyeljen az álom, végleg.