Ha mi, látó emberek, hosszú napokig korom sötétségben élnénk, akkor érzékszervileg megélhetnénk azt, amit a látássérült embertársaink, vagy ugyanazt a sötétséget látnánk, mint amikor becsukjuk a szemünket?

Iggggen is meg nem is.

Ugyanúgy feketeséget látnál akkor is, elvégre a szemed pár nap alatt nem fog leépülni és megszűnni információt közvetíteni. Az infomáció az lesz, hogy nincs elég fény ahhoz, hogy láss.

De ha te ebben a stöét szobában vagy házban szeretnél élni életvitelszerűen, mármint hogy eszel-iszol, főzöl, fürdesz, papírokat intézel, szórakozol, stb.... arra viszont teljesen jó a kísérlet, hiszen éppúgy nem fogsz vizuális infót kapni az adott dolgokról.

nyilván ehhez tökéletesen meg kell szüntetni a fényforrásokat, szóval a tűzhely gázlángja vagy a képernyők fénye vagy a nyomtató standby lámpácskája csalás. Igen, még a standby lámpácskát is felhasználod pl pozícionálásra.

Szóval a szemed nyilvánvalóan nem lesz olyan mint a vakoké, de funkcionálisan ezáltal átélheted azt, amit ők, mert egyszerűen nem kapsz vizuális ingert a cselekvésről. Nem azért, mert nem kapja meg az agyad az infót, hanem mert eleve nincs fény alapú infó.

Ha érdekel a dolog amúgy keresd a Láthatatlan Kiállítást. Nemtom létezik-e még, évekig ment, de biztonságos keretek között pontosan ezt adják: lesötétített és berendezett szobát. De persze otthon is tehetsz kísérletet, bár pl a gázlángot nemtom hogy sötétíted le. Meg az mondjuk elég veszélyes is lehet. Nekünk látássérülteknek amúgy az indukciós főzőlapot ajánlják, hogy véletlenül se égessünk el semmit:D

Csak véleményem van, ismeretem nincs, de úgy gondolom, hogy még napok után is a feketeséget fogod látni, mert mind a szemed, mind az idegsejtjeid működőképesek. Talán egy (vagy több) év után lehet az, hogy feladják az idegsejtek, és nem veszik az adást, amit a szem közvetít, mert nincs semmi érdekes.

Arra a Láthatatlan kiállításra engem is el akartak hívni, de az szerintem hülyeség. Egy látónak nagyon-nagyon nem az, mint egy nemlátónak.

A Youtube-on biztos meg lehet nézni azt a férfit, aki kezek nélkül született, és rengeteg dolgot meg tud csinálni a lábával. Nem mindent, de egyedül él, mert a napi alapdolgokra képes. Egyszer még a plafont is nekiállt lefesteni lábbal egy létra tetejéről, de akkor leesett, úgyhogy ilyesmit nem csinál, de sok egyebet igen.

Na mármost, ha én hátul összefognám a két kezem, akkor nem tudnék a csapnál vizet engedni lábbal egy edénybe, amit nem tudnék felrakni a gázra, amit nem tudnék meggyújtani, hogy teát főzzek, amit nem tudnék lábbal tartva meginni. Ennek az illetőnek ez egy napi rutin, olyan, mint nekem kézzel elvégezni.

Ezt csak azért írtam, hogy ugyanilyen különbség van azok közt, akiknek napi rutin látás nélkül eligazodni egy lakásban, meg azok közt, akik csak bemennek egy sötét helyiségbe. Akik már régóta nem látnak, azoknak megvan az a tapasztalatuk még egy ismeretlen helyen is, hogy hogyan tudják felmérni a környezetet, hogy tudják elkerülni a baleseteket, meg hogy tudják használni az infrastruktúrát.