Legjobb barátom azt mondta hogy azért nincs kedve sokszor beszélni velem mert nincs sok közös témánk és unalmas vagyok. Mit tehetnék hogy több közös témánk legyen és ne legyek unalmas számára és többet beszéljünk?

Mind mások vagyunk.

Ezt el kell fogadni.

Az ismerkedés lényege minden esetben a közös pontok felfedezése, megegyezés, tisztelet.

Milyen fajta kapcsolatot szeretne annak megfelelő pontoknak kell egyezniük.

Üzleti partner, ismeretség, ismerős, barát, párkapcsolat stb.

Egy barátság részben pont azért szorosabb, mert rengeteg pont közös és vannak főbb pontok melyek még erősebbek.

Ha számára nem vagy olyan, akivel az ő nézetéből kevés a kapcsolódási pont... El kell fogadni, tiszteletben tartani.

Te olyan vagy, a másik fél pedig másmilyen.

Igények is vannak, nagyon sok féle.

Annak pedig nincsen értelme, hogy magadra erőltess olyan dolgokat, ami nem te vagy, nem a te részed és csak frusztrált lennél.

Ismerd meg önmagad és igényeidet, mik érdekelnek, miket keresel/szeretnél a másik félben.

Vajon számodra tényleg az illető lenne az akit keresel?

Fedezz fel mindenkit és merj szelektálni. Mondhataz nemet és igent is, ahogy a másik szabad személy is megteheti ezeket.

S azt se feledd: nem minden esetben kell fecsegni.

Emellett azt is kell figyelni, hogy az illető akar-e vagy sem.

Figyelj jobban magadra és a másikra!

Rólam pl tudják, hogy nyugodtan mondhatnak nemet, minden kifogás nélkül és nem várom el, hogy elmondja az okot.

Ha szeretné elmondja, ha nem, akkor "bocsi ma nincs kedvem" stb. Szimpla őszinteség.

Ha csak énidőt akar valaki az is teljesen rendben van.

Keress olyan személyeket, akik jobban passzolnak igényeidhez, érdeklődési köreidhez, énedhez stb.

Feleslegesen örlődsz a görcsös hozzáidomulással. S ennél rosszabb nincs is. Nem lesz természetes a kapcsolatotok. Holott egy barátság egyik lényege a kikapcsolódás, önmagatok megélése, lazulás stb.

Akiknél éreztem ezt a görcsöt, én magam mondtam nemet, hogy ne erőltessen dolgokat magára csakmert szimpatikus vagyok, mert bennem unszimpátiát kelt.

Max ismerősök leszünk, nem barátok.

Nem mindenki értett a szép szóból, legtöbb ilyennek véget vetettem, mert nem kellemes érzéseket generál az önmagukkal nem azonos személyek felfett vagy erőltetett dolgaik.

Jómagam pedig, ha valakire időt szánok az legyen minőségi.

(A szeretetnyelvek is fontosak, ha már így szóba jött.)

No és a sajátos szabályok a másik fél életében.

Pl nálam, ha nem vagyok elérhető az nem véletlen van. Munka, alkotás, valaki mással kikapcs vagy énidő és hobbik megélése zajlik.

Harapok, ha valaki megzavar.

Simán rácsukom az ajtót is.

Előre meg nem beszélt látogatót nem fogadok.

Az idő egyeztetése mindenkinek előnyösebb. Nem zavarjuk egymást s tényleg akkor van ideje mindkét félnek a másikra.

Stb.

Ahány ember annyi szokás/szabály.

Mi ismerjük egymásét és tiszteljük a másikat a döntéseivel együtt.

Vajon nálad vagy nála mik lehetnek ezek a pontok?

Miért erőltetnéd?

Ui. : az is megesik, hogy az illető sokat változik vagy még önmaga se ismerte magát igazán ki.

Ilyen pl a gyerekkori/sulis egykori barátságok. Legtöbb elvész.

Hiszen a tinikor részben önmagunk megfejtése, felfedezése is. Huszonévesen pedig kirajzolódik az "én".

Nagyon bunkónak és lelketlennek kell lenni ahhoz hogy valakire azt mondjuk, hogy unalmas. Egy idegennek sem mondanám ezt, nemhogy egy barátomnak.

Nem te vagy unalmas, ha nem egyszerűen nem ilettek össze.