Hogyan mondjam el anyának?

Szerintem abból jössz ki a legjobban, ha egy olyan alkalmat ragadsz meg anyukáddal egy hatalmas beszélgetésre, amikor apád éppen nincs otthon. Úgy gondolom, hogy "női dolgokkal" kellene ráhangolódni a kényes témára és tetszik, nem tetszik, érdemes beszélni arról, hogy létezik ez a kapcsolat, mert így abba futhatsz, hogy eleinte sok korlátot fog(nak) szabni, de inkább legyen egy itt-ott kellemetlen kontroll, - amelynek lazulásában bízhatsz, ha idővel észreveszik, hogy komolyan gondoljátok, - mint ha a semmiből pattan ki a botrány és akkor elő kerülhetnek olyan szankciók is, amelyekre végképp semmi szükség nem lenne. (Telefon elvétel, személyes kísérgetés - és hasonlók) Eléggé kellemetlen lehet mindenkinek - első néhány alkalommal, - de talán az elfogadáshoz vezető legrövidebb út az lehet, hogy nem egész napokat felőrlő közös programokat szerveztek eleinte havi két-három alkalommal. Erre azért lenne szükség, hogy legyen esélyük megismerni egymást a szüleidnek és a srácnak, - jelzés, hogy komolyan gondoljátok és nem egy piszkos trógerral álltál össze csak azért, mert "viszket a pöcköd". Lássák, hallják a saját szemükkel, hogy terveitek vannak, komolyan jelent nektek a másik valamit - és így tovább! Én ebbe az irányba indulnék el! Számíts azonban arra, hogy a céljaid elérésének érdekében több lesz a teendőd hazafelé is, - hülyék lennének nem kihasználni a szüleid azt, hogy a céljaidon keresztül fogható vagy! Ennek egészséges mértékét innen nem lehet meghatározni! Kompromisszum és kompromisszumkészség! Következetesség! Józan ész!

És még egy fontos dolog: ha tanulsz és azt elhanyagolod, akkor menthetetlenül el leszel tiltva a sráctól, - mindent kövessetek el, hogy ne lehessen észrevenni a tanulmányi eredményeiden a kapcsolatot!