Jó ez a vers?(megjegyzésben a story és a vers)

Reggel te vagy az első gondolatom,

Este néked emlékével szemem hunyom,

Nappal arra gondolok hozzád térek haza ,

S karjaidban lelem meg rég elveszett boldogságot,

Elveszett mint ahogy én vesztem hazug pillantásodban,

Pillantásodban ami fájdalmad okoztabán,

Veszet el boldogságom,

Boldogságom amit te szemvillanásod lebezett fel,

Mint az olajon a tűz ,

Tűz ami szívemben éget..

Szívben ami létezett,

De amint elhunyt szemed utolsó fájdalmas,hazug pislantása,

Akkor hunyt utolsó gyertya tűz pislogása.

Így jobb?😁

Itt van a folytatása(kérem a véleményeket, építő kritikát)

2.

Tudván,hogy valaki arra vár hozzá térjek haza,

Tulipánt hagyjak szívében,

Emlékeket mivel szemét rebbentené,

És ,hogy hagyjam elveszni szememben,

De hogy tehetném?

Tehetném?

Úgy ahogy te követted el szörnyű tetted,

Csak akkor rebbentenénem szemem annak ki rám vár,

Ha kirepülnél szívemből,

Miből igaz elvonultál de hiszen emlékeid itt hagytad,

Mi csak fájdalmat okozna ketyegödnek,

Mit csak féltettél,

Féltettél mint medve a mézét,

Ami édes mint szavaid amik rám ragadtak,

Mint ahogy én tapadtam rád.

3.

Igen rám vár valaki,

De te mire vársz?

Új szívre mit tördelhetsz ahogy kedved tartja,

Valaki ki kedves veled?

Ki beléd költözne,

Akinek reggeli,fáradt,kedves pillantása

Addig lenne olyan édes meddig te pislantásod nem huny el,

De amint te pislantásod elvesztené fényét,

Addigra már megvakulna ,

Megvakulna szerelmedben mit szemed fénysugara keltett,

Tán ez a vers lélektükröd megsiratja,

Ha tenné kérlek hadd emlékezteselek..

Én csak egy csodabogár vagyok,

Amilyen tán rég elfeledett szerelmünk volt.

*okoztában

*Lebbezet