Más is érzet már így?

Elhunyt közeli hozzá tartozóm lassan 3 éve lesz hogy elment,valamennyire már azt megszoktam hogy nincs körülöttem de még mindig nagyon hiányzik,és egyre jobban ha bele gondolok abba hogy nehéz az ismerkedés. Mikor látom hogy férfiak házasságban élnek és más nőket nézegetnek,szerintem attól nincs rosszabb érzés ha nem tudsz valakiben bízni. Illetve nem gondolják komolyan nagyon sokan. Ilyenkor mindig eszembe jut milyen jó volt mikor még élt nagyim ő mindig itt volt bármikor. És nem úgy mint a kapcsolatok. Mikor tudom azt elfogadni hogy talán egyszer még lesz jobb valami,vagyis elfogadni hogy nekem ezt dobta a gép? Egyedül kell talpon maradnom.