Hogyan fogadjam el párom gyerekeit????
Sokan elfogtok ítélni ezért, de azért bízom néhány jó tanácsban is .
Párommal 1éve vagyunk együtt , lényegében semmi gond nincs köztünk, nagyon régóta ismerjük egymást , szeretjük egymást , bizalom adott és minden más . Nos van neki 2 gyereke az előző házasságából, iszonyat nehezen viselem el őket, nagyon szeretnek engem, egy rossz szót sem szólnak soha , mindig ha nálunk vannak szeretgetnek engem és persze én is őket , de belül nem ezt érzem . A kislány 6 éves a kisfiú 15. Egyszer azt érzem nincs velük semmi gondom, máskor pedig már a szimpla jelenlétük is felidegesít, a gyerekek anyjával lényegében semmi kapcsolatunk nincs , utál engem én is őt és ennyi , minden előzmény nélkül persze, sokszor úgy érzem ha imádnám a gyerekeket azzal az anyjuknak tennék jót, mert ő elég sűrűn az apjukra sózza őket, és célja hogy jó kapcsolatuk legyen az apjukkal. Párom szintén nagyon nehezen viseli a hangulat ingadozásaimat a gyerekek felé, igazából azt sem szeretem hogy minden napos kapcsolatban van velük telefonon és 300x elmondja hogy mennyire imádja őket … nem tudom ezt a dolgot jó helyre tenni magamban és mindig ezen rágódom hogy na ma mit mond majd nekik, vagy mit ír nekik stb…. Tudtam amikor össze jöttünk hogy van 2 gyereke, de nem tudtam mivel jár… páromat meg szeretem nem akarnám hogy ez miatt vége legyen , főleg hogy nemrégiben közölte hogy szeretne majd közös gyereket is az elkövetkezendő 2 évben …. Azt szeretem ha ketten vagyunk, akkor nincs semmi gond , de utána minden szertefoszlik bennem. Tudom beteges , mégis elfogadnék pár jó tanácsot… hátha.. párom:42 én pedig 32 éves vagyok.
Hat tényleg beteg dolog ha zavar,hogy szereti a gyermekeit. Ha neked lenne gyermeked neked se esne jól ha a párodat zavarna hogy mindennap beszélsz velük. Ez természetes dolog. A szülőnek tartania is kell a kapcsolatot a gyerekeivel, főleg kis gyerekekről van szo! Én mem tudom elfogadni a nézőpontod.
Ha a párod szereted és elfogadod akkor a gyerekeit is!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
"a gyerekek anyjával lényegében semmi kapcsolatunk nincs , utál engem én is őt és ennyi , minden előzmény nélkül persze, sokszor úgy érzem ha imádnám a gyerekeket azzal az anyjuknak tennék jót"
Indokolatlan utálatot érzel az anyjuk iránt, amit a gyerekeken vezetsz le. Te is leírtad lényegében, nem akarod imádni a gyerekeket, mert ez jó lenne az anyjuknak. Ezt meg nem akarod, mert utálod a nőt. Fel kéne fogni, hogy a gyerekek semmiről sem tehetnek és a valódi problémád okai nem ők, hanem az irigység vagy a rossebb tudja miért nem tudsz megbékélni azzal a tudattal, hogy a gyerekeknek van anyja is, aki képben sincs amúgy, de a gyerekekbe is őt akarod látni, mint legnagyobb ellenség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!