Nemrég láttam M.Jacksonról videókat,bunkók voltak vele,megsajnáltam.Sztem jó ember volt.Halála miatt mostmár szomorú vagyok,sírtam,pedig idáig nem érdekelt.A zenéit sem hallagtom,de mostmár hiányzik hogy nincs köztünk.Mit tegyek? Nyomaszt az egész...

(a kérdés író vagyok) Teljesen össze vagyok zavarodva, valaki esetlege tudna adni valami jó tanácsot? A degradáló válaszokat kérlek mellőzzétek. Tényleg tanácsra van szükségem, furán érzem magamat.. Hiányzik a személyisége mert szerintem egy jobb hellyé tette a világot amikor élt, viszont tényleg, ha nem látom róla azokat a videókat, akkor nem tartanék itt, nem érdekelne... Viszont mostmár, hogy láttam miket csinált, segített a gyerekeken. Jó ember volt (szerintem), és lehet hogy az idegesít, hogy (szerintem) nem érdemelte meg a sok utálkozást, a korai halált meg főleg nem. Kérlek tényleg mellőzzétek az olyan kommenteket, hogy:"Ez hülye" vagy "Michael Jackson-on mit lehet szeretni". Nagyon hálás lennék ha valaki majd egy-két jó tanáccsal segítene. Előre is köszönöm!

#2-es Igazából nem arról van szó , hogy nem tudom elfogadni, hanem hogy nem értem mi történik velem, hogy az egyik pillanatról a másikra törődöm vele, úgy, hogy nem is ismertem.. de ezt elvileg nyilván "csak én tudhatom" de még én sem, és ez a bajom, amin mások nem biztos hogy tudnak segíteni. Nekem viszont jobb erzes, ha leírom.

#3-as pont az ilyen hozzászólásokra nem vagyok kíváncsi... Ezt senki sem tudhatja biztosan, hogy így volt e... Én csak abban reménykedem, hogy nem, de a célja annak, hogy írtam, nem ez volt. Hanem az amit fent leírtam.

Lehet ... Köszi egyébként a válaszokat..

Köszi a választ egyébként, mert sztem most jöttem rá hogy miért volt ez az egész. Valszeg azért kezdtem el sajnálni őt, mert átéreztem a helyzetét. Velem nem pont ilyen dolog történt, de van tapasztalatom abban, hogy milyen ha az emberek nem képesek elfogadni úgy, ahogy vagyok. Én amúgyis ilyen típus vagyok, hogy egy adott dolgon sokáig tudok görcsölni.. lehet hogy azért mert túlságosan együttérző vagyok? Van ilyen? :((