Az olyan pszichológusok, vagy előadók akik kurzusokat vezetnek le egy bizonyos tömeg előtt mitől olyan magabiztosak?

Ez nem csak a pszichológusoknál van így, hanem bármilyen más területen dolgozó kutatónál.

Ha felállítanak egy elméletet, azt meg kell védeni.

Na de, ugyebár azért azt az elméletet alapozzák is valamire, nem csak kitalálnak valamit és elmondják...

Az elméletet tényekkel alátámasztva bizonyítani is kell.

Akkor tény valami, ha egy, vagy adott esetben ha szükséges több 100 kísérletből, egyértelműen levonható valamilyen következtetés vagy konkrétan kiderül valami. Legyen az pszichológiai vagy éppen egy fizikai kísérlet.

Az erre alapozott elmélet szilárd lábakon áll, ezért talán megkérdőjelezni egyszerű, de megdönteni nem.

Ezért annyira magabiztosak.

Jó persze, ennyi erővel akkor semmi sem biztos! Az sem hogy én most létezem.

Ilyen felfogással nem lehet nekiindulni.

Mondok egy példát.

Idézet a Stanfordi börtönkísérlet című szócikkből, a wikipédián:

"...A foglyok akut emocionális zavarokat kezdtek mutatni. Egyikük egész testén pszichoszomatikus kiütéseket kapott, miután megtudta, hogy elutasították feltételes szabadlábra helyezésére beadott kérelmét."

Ez az eredmény például bizonyítja, hogy márpedig az elme hatással van a test élettani folyamataira.

Érted már?

Olyan nincs, hogy valami teljesen jó, vagy rossz.

Ezekkel a fogalmakkal önkényesen címkézünk meg dolgokat, így egy adott dolog mindenkinek más lehet.

Ezért egy dolgot úgy kell bemutatni, hogy a befogadóra hagyjuk annak eldöntését, vajon ez a dolog milyen.

Ez persze attól függ miről beszélünk, de legtöbbször hagyni kell, hogy a befogadó saját értékrendje szerint önmagában ítélje meg a dolgot.

Ott a kérdés, de már megválaszoltam.

A véleményüket tapasztalatokra alapozzák (amit legtöbbször kísérletekből vonnak le), ezért ha valaki felszólalna ellene, ezer meg egy dolgot tudnának mondani, hogy de, az igenis úgy van ahogy én mondom. Ezért olyan biztosak benne. Próbáld csak ki, egyszer szólalj fel, hogy szerinted márpedig az nem úgy van, és majd meglátod :)

Egyébként az csak egy dolog, hogy az életben mindenki maga értékeli a dolgokat.

Ettől még egy dolognak be lehet mutatni több arcát. Például úgy, hogy az általunk jónak és rossznak tartott dolgokat egyaránt felsorakoztatjuk, magyarán a dolgot a maga nyers valóságában mutatjuk be, tényekkel. A szubjektív véleményünket pedig vagy hozzátesszük, vagy nem. Azt már meg lehet kérdőjelezni, hogy de szerintem ez így meg úgy van... de minél stabilabb alapon(megkérdőjelezhetetlen tényeken) áll a vélemény, annál nehezebb ellent mondani neki, bebizonyítani az ellenkezőjét.

Nem is az a cél, hogy teljesen bizonyítani lehessen mindent.

Nyilván valóan ezeket a dolgokat a földi, fizikai kereketek között, és egyezményes rendszerek alapján jelentjük ki.

Mondok egy példát.

Egyezményes viszonyítási rendszer, például az óra működése.

"A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama."

Ebben megegyeztek, hogy ez periódus lesz 1 másodperc. Ettől kezdve ez lett viszonyítási alap. Aztán a további nagyobb időegységek az égitestek mozgásához is hozzá vannak igazítva. Mindezt azért tesszük, hogy a világunkat valamiképp leírhatóvá tegyük.

Persze bele lehet kötni, hogy na dehát nincs is idő! Hiszen tényleg úgy van, ez egy ember kreálta fogalom. Mégis ehhez igazodunk nap mint nap.

Nyilván való, hogy ha a másodpercet elkezdjük minél kisebb egységekre bontani; tized, század, ezred, tízezred, százezred, milliomod stb... akkor ezt a végtelenségig lehetne folytatni.

Ilyen alapon levonhatunk egy elméleti következtetést:

Az óra nem megy. Hiszen pl a 12-esről induló másodperc mutató soha nem érheti el az 1-est, mivel bár egyre kisebb távokat kell megtennie, de azt a végtelenségig.

Nem tudom ez mennyire érthető.

A lényeg, hogy tudjuk, hogy az óra márpedig nem áll. Honnan? Ezt tapasztaljuk, ebben az anyagi világunkban. Eszerint is élünk. És ez pedig ebben a világban elég jól is működik.

Ezért lehet, de nincs értelme feltételezni, hogy ez csak egy illúzió, és nem is létezik... Mert hiába van úgy, ha egyszer ez egy működő dolog.

Lényeg a lényeg, mikor kijelentünk valamit, akkor ebben az általunk ismert világban gondolkozunk, és nem folyunk bele filozófiai elméletekbe. Persze, úgy lenne a helyes, ha mindenki odamondaná, hogy "szerintem", de ha nem mondják oda, az sem baj, mert ebben a világban az elméletük jó esetben működik. Az hogy működik, azt is a tapasztalatból tudjuk.

Megint egy példa.

Például a katonaságban kellett olyat számolni, hogyha a partról egy ágyúval meglőnek egy adott súlyú, nagyságú stb... pl csapatszállító hajót, akkor azt mennyire fogja kitéríteni az irányából a lövedék, és milyen irányba mennyit fog elmozdulni ha itt vagy ott találja el stb...

A lényeg, hogyha minden szükséges adat (amik persze relatívak) rendelkezésre áll, akkor a szintén relatív távolságokkal, idővel, súllyal, sűrűséggel stb... számolva, hiteles eredményt kapunk.

Olyan eredményt, amivel ebben az anyagi világban mi nagyon jól tudunk dolgozni, mert teljesen jól működik.