A szeretet a sajnálatból és a megszánásból fakad?

Tudom egy ez inkább érzelmi kérdés de nem tudom hova tenni.Lehet ennek a kérdésnek inkabb az ezotéria vagy a vallás kategóriába kellet volna kerülnie, vagy a filozófiába.

A legjobb érzés amikor sajnálják az embert mert az a szeretet tulajdonképpen a legőszintébb emberi szeretet. Hiszen a szeretet (mivel az emberek is valamennyire állatok) egy felszínes érzelem amit érdekek pl párzás közös érdek vezérel. Még ha úgy is vesszük hogy lényegében a párkapcsolat is csak egy érdek illetve a boldogsághormonok termelődése szempontjábol is csak testi érdek.

Tulajdonképpen nincs őszinte szeretet ahogy szerelem sem. Az igazi biológiailag is szeretetnek nevezhető érzés az a sajnalat, empátia.

Hiszen ahhoz kell egyfajta érzelmi kapcsolat hogy ne tipord el a gyengébbet. Mert az ember ösztönösen eltiporná a gyengébbet de a megszánás és a sajnálat tartja vissza. Tulajdonképpen a szeretet két erős alfahím és alfanőstény (szinte tökéletes) között nem tud kialakulni mert mindkettő érdekek mentén és mások eltiporása árán jutott el oda ahol van. Gyakorlatilag csak érdekből vannak együtt mert hiszen ők csak egymás társaságat érdemlik meg és a legelőnyösebb géneket kell továbbvinniük.

A szeretet es a kötődés biológiailag egymás segitése céljából alakult ki ezért tud két szegény ember jobban érezni egymás irant mint két gazdagabb.

A szeretet, egymás patyolgatása a gondoskodásbol ered ami arra enged következtetni hogy az illető akit szeretni kell, gondoskodni kell róla az gyenge, beteg lelkileg és testileg is.

Ezért nem szeretik ösztönösen az erös embereket, hanem inkabb felnek tőlük. Azért keresnek a nők erős pasit mert gyengének érezhetik magukat mellette tehát nagyobb esélyük van a ,,szeretetre" vagyis a megszánásra, pátyolgatásra.

A nőket azért tartják szeretetteljesebbnek, érzelmesebbnek mert gyengék, gondoskodásra szorulnak.

Ezert böjtöltek régen a papok, sámánok hogy gyengék, gyamoltalanok legyenek hogy a szeretettel kapcsolják össze őket.

Valakiről gondoskodni gyakorlatilag a felsőbbrendűség kimutatása (függeni valakitől) ezért szeretnek a férfiak gondoskodni a nőkröl.

A nárcisztikus emberek ezért nem szeretik ha megszánják őket mert az a szeretet tulajdon kepen és ők nem kérnek belőle. Ezért azonositják ösztönösen az ápolókat, orvosokat a szeretettel hiszen ők kepesek arra amire sok ember nem, vagyis hogy megszanják a gyengebbet és nem eltiporják.

Ezért gondolják azt hogy az ertelmes okos emberek érzelmesebbek, jobban tudnak szeretni mert nem erősek általában hanem gyengék. És mint mondtam a gyengeség empátiát sajnálatot okoz ami tulajdonképpen szeretet.

Az erős nagyobb darab embereket meg érzeketlennek tartják mert erősek ezáltal nem lehet őket sajnálni vagyis szeretni. A szeretet gyakorlatilag a sajnálat es a megszánás.

A szülő is ezert szereti a kisebb gyermeket mert magatehetetlen gondoskodasra szorul. A szülői szeretet is az evek multaval azért múlik el mert a gyerek felnő ezaltal nem szorul megszánásra, sajnálatra. A férfiak is a nőben a gyenget es a magatehetetlent keresik, hogy gondoskodni tudjanak róla. Mivel azzal hogy szeretünk valakit tulajdonképpen azt mutatjuk ki hogy megszánást, lekezelest, gyamoltalansagot érzünk iranta. (Magyarul : el is pusztithatnálak de nem teszem mert megsajnáltalak) Ezért is gondoljak szeretőbbnek, gondoskodóbbnak az öregeket mert gyengek és támogatasra, gondoskodasra szorulnak.

Ja és az ember istenképe. Az ember azért gondolja az istent szerető lénynek mert gyengének érzi magát mellette és kiszolgaltatottnak. Elpusztíthatna de nem teszi mert megszán vagyis szeret.

Az ember azért találta ki az istent hogy ne kelljen szembenéznie a bűntudatával amit akkor érez amikor eltiporta a gyengébbet.

A buta embert azért nem szeretik annyira mint már mondtam az okos gyengébb tehat pátyolgatni valo szeretni való. Az istent pont azért találta ki az ember hogy a hierarhiát termeszetesnek tartsa mert az ember ra jött arra hogy túl gonosz és kegyetlen ezért ki kellett találnia egy lényt ami felette all ezáltal igazolja hogy az ember is milyen kis pátyolgatni való szeretethiányos lény. Az ember a saját képére teremtette az istent azért olyan gonosz és kegyetlen.

Én bűntudatot érzek a húseves miatt főleg azért is mert fiatal lany letemre több hust eszem mint egy férfi. Így hogy lesz belőlem szerető ember? Hogyan szanjak meg így bárkit is?

Félek a szeretettől, pedig igénylem.

Vannak olyan emberek akiket fel lehet bérelni szeretethiány esetén? Vagy ehhez valóban negativ dolgok szüksegesek?

Mi szamit sajnalatra méltónak?

A szeretetet ki kell erdemelni?

Ha a szeretetet ki kell érdemelni akkor ezekszerint a sajnálatot is de akkor ez egy olyan érzelem ami nem is erzelem hanem egy cinikus hozzáállás.

Nincs egy lista a szeretet felteteleiről? Vagy pont azert nincs mert a szeretet tulajdonkeppen a sajnálat? Mennyi szenvedés szükseges az empátiához? Van egyáltalán mértékegysege?

Tudom. Ennek a kérdésnek a filizófiába kellett volna kerülnie.

Ha zavar valakit át tehetem.