Hogyan fogadjam el hogy sosem fogom tudni megvenni ami boldoggá tenne?

Lehet mondani,hogy a pénz nem boldogít,viszont engem boldogítna,főleg,hogy én olyan személyiség vagyok akinek nem kellenek emberi kapcsolatok,sőt egyenesen undorodik a családalapítástól,attól,hogy valaki másra (gyerekre) egy forintot is kell költeni. Úgy érzem,hogy az az én pénzem lesz,és soha senkinek egy forint sem jár belőle. Viszont munkára még nincs lehetőség,tanuló vagyok,nagyratörő céljaim vannak,amivel jól lehet majd keresni. De a család amiben most élek nem gazdag,és soha semmit nem tudok megvenni ami boldogit. Ezért nem vagyok valami boldog sem. Még a családom sem vidít fel,ha a pénz és köztük kéne válasszak,egyértelmű lenne. Emiatt szégyellem is magam,de erről nem tehetek,mert hazudnék ha mást mondanák. Kérlek segítsetek,hogy ne megkeseredetten,vágyakozva milliós cuccok után teljen ez a pár év,míg saját lábra állok. (Lehet mondani,hogy miért ilyen drága cuccok kellenek,miért nem jó az olcsó… azért mert nem boldogít,hogy egy kínais táska van nálam,inkább az,hogy a legújabb Prada.)

20/Lány